2008. szeptember 30. kedd - 21:08 | beküldő: unique

Mi is akartam lenni kölyökként? Vágytam láthatóan-láthatatlannak tűnni, és íme, fotós lettem, embereket, tekinteteket, arcokat, mosolyakat, helyzeteket, csillagokat bámulok és mentem el örökre, mint pillanatot, csak simán szemlélődöm, szemmel fényképezem - ÉS nem látnak... :-)

vagy repülni akartam? MINDIG is repülni akartam, lányom sport múltja, a 6 éves szinkronkorcsolyázás országos szinten örömmel töltött el, soha nem akartam, hogy helyettem repüljön, de titkon örültem, hogy neki sikerült, és közben rájöttem... nekem is.... a sikerei miatt én is repültem és hányszor sikerült legszebb álmaimban, vagy szerelemben vagy zenében időtlenül-boldogan repülni ...

netán segíteni akartam a világon? az egész világot megmenteni az éhezéstől, szegénységtől nem az én tisztem, de valahogy mégis sikerült közel kerülnöm emberekhez, akik jólesően megbíztak bennem... sosem voltam diplomás egyetemi tanár, mint apám, mégis sikerült átvinnem pár gondolatot a gyermekeimbe, és más gyermekeknek is megmutattam, hogy a matek érdekes és szeretnivaló, mint az angol nyelv is :-)

a barátaimnak adott bíztató szavakat pedig visszakaptam, mindig tanulok én is, tőlük, a gyermekeimtől és a barátaimtól...

a nézőpontváltás, az illúziók elengedése: átértékelve-megőrizve-megújítva, máshogy is lehet nézni dolgokat, mind-mind szorosan összefügg, ha hiszitek, ha nem, a matekkal is...

amikor problámamegoldásról van szó, nekem nem a pszichológia az első fogalom, ami eszembe jut erről, hanem a matematikából ismert nézőpontváltás, ami a problémamegoldás és gondolkodás fejlesztésének egyik leghatékonyabb módja!!!!l.... Pólya György azonosította ezt az eljárást a "feladat variálása" néven...

a feladatok megoldása során alkalmazott nézőpontváltást
hány élet-beli helyzetben alkalmaztam már... mertem FORDÍTVA nézni dolgokat, vagy csak átértelmezni őket...

hisz matematikai tartalomtól függetlenül a nézőpontváltás egy szemléletetet jelent : a tények átrendezésének képességét ezáltal új összefüggéseket felfedezve.

Ismered a Rubin -serleget? Vajon észreveszed-e nemcsak a serleget, de az arcokat is?

na de vissza az élethez:

Egyszerűen és természetesen veszítjük vajon el, ami nem igazán a mienk? Netán fájdalommal, mert mi hisszük, hogy de igenis?

---illúziókat építünk és sírunk, mert elillanak... ezek pedig már csak ilyenek...
mégsem élhetünk nélkülük.... az illúziókat elengedhetjük: átértékelve-megőrizve-megújítva magunkban rejtőző végtelen csodákra bukkanhatunk, kreatívan és rugalmasan látva a dolgokat....

esküszöm, ha én magam néha nem állnék az utamba... sokkal könnyebb lenne :-))))

Fordítva :-)

Te jóég, mennyi minden van fordítva...

lehet, nem is jól nézzük a világot???

mert ugye nézhetem így: esett az a fránya eső, de jó, vége, szomorúak, fázósak és fáradtak az emberek, nem veszik észre, hogy:

ajándék vízcsepp-kristályok csillognak szelíden-élesen a csöpp leveleken, a melengető nap kósza sugarai varázsolják őket gyémánttá... ajándék, mint a könnyek, vagy a szikrázó dér téli havas hajnalokon vagy mint nyári éjeken a ragyogó-hunyorgó csillagok...

:-))))))))