2013. március 2. szombat - 18:52 | beküldő: unique S ahogy gördülünk cseppekben és folyékonyan a tavaszba, úgy öleljük át a változást magunkban is, hisz amikor valóban elengedsz, nem sorsára hagyod a másikat, csak engeded, hogy élje azt, amit már te nem építhetsz,…

2013. január 5. szombat - 21:14 | beküldő: unique Ne várat építs, hanem otthont. Otthon ott lesz, ahol a kedves. Ahova viszed a szereteted. Ott, hon. ************ Nyílik az ajtó, a hűvös eső bekísér egy rég látott embert. Lekerül a kabát, keresi a székét, de az már…

Érdekes, hogy évente egyszer így az ősz derekán mindig ez a mese vagy a változatai jutnak eszembe. Hiszek abban, hogy ami a mienk, azt "az ördög is utánunk tolja", akárhogy is tiltakozunk és hiszek abban, hogy amit görcsösen akarunk elérni, sosem lesz mienk. Hiszem, hogy van olyan…

2010. április 1. csütörtök - 19:03 | beküldő: unique Senki nem figyelt halk szavára, hogy fáj. Csak minket várt már és a megváltó, békét adó halált. Mihelyt beléptem, ezt éreztem. Durva zajok, mindenki sír, jajong. És senki nem érzi, hogy békére vágyik, hogy…

2010. június 5. szombat - 13:43 | beküldő: unique Most akkor mi a forró? Mit is kell elengedni? A serpenyőt, vagy az illúzióinkat? Beszélgettünk: - A forró serpenyőt elengedi az ember, nyilván. Mint ahogy rendre elfordul, hogy egy problémámról nem akarok tudomást venni.…