2014. április 29. kedd - 22:16 | beküldő: ének
"A múltkor, Egerben a mama kérdezte, hogy épp mivel foglalatoskodom, én pedig mondtam neki, hogy olyan nőkről írok, akik borzasztóan kritikusak saját magukkal szemben, és kiakadnak azon, hogy vastagabb a karjuk, vagy narancsbőrös a fenekük.
Mama megvetően legyintett, közölte, hogy ez baromság, és hogy inkább arról írjak, hogy ezek a nők kapáljanak be öt hektár kukoricát, és akkor biztosan nem lesz idejük a narancsbőrükkel foglalkozni.
És akkor hirtelen belém hasított, hogy basszus, mindenre ezt a kapálás dolgot hozza fel, - és összegyűjtöttem, hogy mama szerint milyen problémákra lenne megoldás a kapálás...
1.) Terhesgondozás, újszülött ellátás, bizonyos mértékig paraszolvencia - "Katicám, annak idején megszültek a nők a kapaföldön is, nem volt semmiféle ultrahangozás, meg terhesjóga, meg boríték az orvosnak!"
2.) Homoszexualitás - "Kapálna végig egy nyarat, oszt nem lenne ereje tollas gatyában vonulgatni!" (Egyébként mama nem homofób, csak nem érti ezt a dolgot, és a genetikában sem áptudét.)
3.) Bűnözés - "Hogy a frász üsse ki őket, mennének el kapálni ahelyett, hogy a szomszéd tyúkját lopkodják!"
4.) Való világ 4. - "Ez nekik a való világ??? Mennének el kapálni ahelyett, hogy a seggüket hizlalják egy medencében. Akkor aztán nem lenne idejük veszekedni, örülnének, ha a vízhólyagoktól egy pohár vizet meg tudnak inni, oszt lefekhetnek aludni. Na, az a való világ, Katicám!" (VV-Évának már javasolt három hét uborkaszedést is Szabolcsban, mondván, attól elmenne a kedve a veszekedéstől, és nem lenne annyi ideje fújni a füstöt; Alekosz tartás-javítására pedig némi kaszálást említett.)
5.) Számítógép függőség - "Hajnali kettőig nyomkodta a gombot??? (=számítógép-billentyűzet és/vagy egér gombja - a szerk.) A rossebb megette, bezzeg ha másnap hajnal ötre kapálni kéne menni, már fél 9-kor lefeküdne aludni!"
6.) Tetoválás, testékszerek, és a fóliás melír bizonyos esetei - "A mi időnkben a fiataloknak nem volt arra idejük, hogy kürtöket dugdossanak a fülükbe, oszt azzal tágítsák a lukat rajta! Tudod Katicám, annyi munka volt a fődeken, hogy nem tudtunk mink azzal foglalkozni, mekkora a luk a fülünkön, meg nem is volt időnk arra, hogy órákig fodrászkodjunk, meg lyuggassuk a bőrünket kifele. Szép is lett volna, ha menni kell kapálni, oszt ott égeti a nap a griffmadarat vagy mit a vállunkon!"
7.) Futball-huliganizmus - "A franc essen ezekbe a szkinderekbe (=skinhead - a szerk.), ha ennyi erejük van, csinálhatnának valami hasznosat is! Megnézném én őket, miután bekapálták a szemerei téesz fődjét, hogy mennyi erejük lenne ott ordítozni, meg kukát dobálni a meccseken! Hát megmondom én neked, Katicám: semmi! Ott aludna az összes a lelátón, olyan fáradt lenne!"
8.) Depresszió, egyéb pszichés problémák - "Jódógába' nem tudja már, hogy micsinyájjon! Ül a szép házába', oszt sopánkodik, hogy milen kövér, meg hogy nem foglalkozott az érzéseivel a zura, nemhogy örülne, hogy van mit enni, jólétbe van, és nem kell kapálnia."
Hát, hirtelen ennyi jutott eszembe... De ahogy leírtam, hát nem is olyan eszement hülyeség mind, mint amilyennek elsőre gondoltam (kivéve a 2-es és 8-as pontokat), vagyis hát persze hülyeség, de van némi alapja.
Fontolgatom, hogy kapálótáborokat szervezek tematikusan, mint pld. szingli kapatábor, önértékelés-javító kapatábor stb., így a nemzetgazdaság is jól járna, én is, meg a résztvevők is..."
http://lustanyu.blogspot.hu/2011/04/kapalas-elhozza-vilagbeket.html
**
:-)
2014. április 27. vasárnap - 11:35 | beküldő: unique
Szív és kéz. Bátorság és lépésváltás. Szemszögek és árnyszögek találkozása. A naiv, elszánt, tudott, megvalósuló, önmegvalósító hit.
A film, ami erről szól, még többet is ad.
Amikor azt gondolják mások, hogy idealisták, naivak vagyunk, az emberek úgy sem segítőkészek, mindenki önző, hazudik, vádol és elvesz, abban sajnos van tapasztalat-igazság. De amikor megnézed a filmet, annyira átjön az egész hangulata, ahogy egy naiv és őszinte ember kitartóan és pénz nélkül, kreatívan és az emberek segítségével eléri a célját! Csodálatos. A főszereplő is. Anthony Hopkins. A történet is. Egy motorversenyző álmai és csúcsrakerülése. A leggyorsabb indián.
Az a csodálatos, belső hit: amikor tudod, hogy mit akarsz, es meg is valósítod, mert egyszerűen értesz hozzá, kitartó vagy és hiszel magadban, és az álmodban. Céllá válik.
Maga (lesz) a cél, az út, benned.
Késztetés, kényszer nélkül.
A főszereplőben kétség és kérdés se merül fel, hogy ne lehetne megvalósítani. Annyira ő maga ez a hit, hogy megingathatatlan és nagyon is elbizonytalaníthatatlan abban, hogy neki ezt kell tennie, így kell tennie. A kivitelezés kicsit bonyolultabb, de kreatívan és rugalmasan, nyitottan mindent megold ingyen, baráti segítséggel, okosan, kreatívan, észreveszi és felhasználja a pillanatban s a körülményekben rejtőző lehetőséget, bármilyen egyszerű vagy kicsinykének is tűnik az és távolról sem látszik, hogy bizony a célhoz vezet, messze még az út, és sok az előre nem látott fizikai akadály, és tudatlanságból eredő probléma. (Nem regisztrál időben, s így a hosszú, a fél Föld megkerülése után esélye sem lenne ... megvalósítani az álmát?)
Kívánom mindenkinek, hogy valósítsa meg az álmait. Hogy higgyen bennük, magában, és hogy ott rejtőzik a segítőkészség az emberekben.
Anthony Hopkins életigenlése:
**
"A leggyorsabb indián - Antony Hopkins életigenlése
Öreg főhősre filmet építeni mindig kockázatos vállalkozás kereskedelmi szempontból, hisz minden híreszteléssel ellentétben a mozibajárók többségét továbbra is a fiatalok teszik ki. Az idős, de vagánynak bemutatott főhősökről készült újabbkori munkákhoz többnyire az öregesség és avittas rendezői hozzáállás sztereotípiája társul, s legyen bármennyi ellenpélda, az előítéletektől nehéz szabadulni.
A gonosz kérdés a fiatalabb nézőkben első körben továbbra is úgy fogalmazódik meg, hogy "aha, biztos, de egy újabb öreg sztori kit a francot érdekel?" És valóban, a Leggyorsabb indián kapcsán is ki a fenét érdekelhet egy új-zélandi vén csóka, aki két kezével eszkábált motorján megdöntött valami Isten tudja milyen gyorsulási rekordot a századelőn (vagyis az előző századelőn?) Minden tiszteletem a megmintázott valós személyé, de nem minden nap adnám ilyesmire a fejem a moziban én se. Most se kívánok senkit győzködni arról, hogy miért is érdemes beülnie a Leggyorsabb indiánra. Csak annyit mondok hogy beültem és nem bántam meg.
Először is, rokonmunkákat után kutatva rögtön dobjuk sutba a múzeumszagú és belterjes Űrcowboyokat, és kezdjük a keresgélést Jack Nicholson egy személyre épített keserédeseinél (Schmidt története). Az ironikus felhangot azonban felejtsük el, nem kell az, s nem is volt az jó sose Hopkins-nak. Ő az őszinte érzelmek embere volt mindigis, aztán hogy az általa hozott karakter hogyan veszi ki magát az adott filmben az rendezőfüggő, és merőben más kérdés.
A leggyorsabb indián egy szelíd és végtelenül jószándékú öreg motoros, Burt Munro "based on a true story"-s története, aki fejébe veszi hogy kedvenc eszkábált, Indián névre keresztelt motorjával gyorsulási rekordot dönt. A feladat teljesítéséhez ott kell hagyni kicsiny, még nálánál is szelídebb, gyéren lakott hazáját, Új-Zélandot, és át kell cuccolni a nagy és ismeretlen Egyesült Államokba. Ott van ugyanis olyan hosszú pálya, ahol el lehet érni a kívánt (szél)-sebességet. A film tulajdonképpen erről az útról szól, de mögötte persze többről.
Hopkins finoman árnyalt, ízes karaktere a burokban élő csupa szív, jóhiszemű és ezzel együtt végtelenül naív ember sztereotípiájaként kerül szembe a zordon, materiális világ (ez lenne az USA) gyermekeivel. E találkozások azonban e filmben nem válnak tragédia forrásává. Máshogy szocializált emberek egymásra való rácsodálkozásai inkább, egymás felé biccentések és markáns kézfogások a humanizmus jegyében.
Munro hobbija tekintetében megrögzött, de határtalanul emberbarát természete lenyűgözi a környezetét vásznon innen és túl, s ez a jellem pajzsként óvja minden gondtól s bajtól a film teljes hosszán keresztül. A gondviselés végig mellette áll, megelőző "pozitívhullám"-csapásai minden mellé kerülő, alapvetően gyanakvóbb amerikánerből barátot faragnak néhány szemvillanás alatt. Ennek hatására jó unalmasan le is lehet írni, hogy miután Munro megjárta az ismeretlen ország meghatározott számú, a film 127 perces hosszába belesűríthető stációját, szépen sikerül is megtalálnia a kívánt határtalan fennsíkot. Barna bőrsatyi, kvázi-hegesztő motorosszemcsi fel - a film utolsó perceiben indulhat is a rekorddöntési kísérlet, ha bírja még az az öreg indián.
Tény, hogy Antony Hopkins-ban idősebb korára jó adag "Robin Williams faktor" alakult ki. Ez nem jelent mást, mint hogy hajlamosak olyan filmekbe pakolni, amelyeknek jó esélyük van arra, hogy (a színész jó játéka ellenére) határtalan giccsparádéba torkolljanak. Bevallom őszintén, A leggyorsabb indián nekem messziről bűzlött a giccsszagtól, ehhez képest azonban sikerült csúnyán benéznem a dolgot. A film amellett, hogy életigenlő, pozitív üzenete egyértelmű, kerüli az olcsó érzelem-vadászatot és nem váltja mártírkodásra a saját hozzáállását sem.
Roger Donaldson rendezőnek nem volt szüksége a mesterséges állagjavítókra egy hiteles, pozitív üzenetű filmhez. Csak a téma és a megalkotni kívánt karakter személyes ismerete kellett hozzá (Burt Munro-ról a rendező a hetvenes évek elején dokumentumfilmet készített), no meg kellett Antony Hopkins, aki páratlan tehetségét bizonyítva újra oroszlánméretűt alakít a filmben. A leggyorsabb indián újabb nagy kisfilm; artos hangulatú kismozik vásznainak kedvelt lakója, a hirtelenből jött délutáni DVD-ötletek garantált babér-learatója lesz. Szépen, csendesen, stílusához mérten." (Zsellér Máté írása)
http://sg.hu/cikkek/48113/a-leggyorsabb-indian-antony-hopkins-eletigenlese
***
A leggyorsabb indián - Antony Hopkins
A leggyorsabb Indian (The World's Fastest Indian)
színes feliratos új-zélandi-amerikai életrajzi film, 127 perc, 2005
Rendező: Roger Donaldson
Forgatókönyvíró: Roger Donaldson
Zeneszerző: J. Peter Robinson
Operatőr: David Gribble
Producer: Roger Donaldson, Gary Hannam
Sir Anthony Hopkins (Burt Munro)
Annie Whittle (Fran)
Aaron Murphy (Tom)
Craig Hall (Antarctic Angel)
Jim Bowman (Cook)
Alison Bruce (Doktor)
Bruce Greenwood (Jerry)
Kate Sullivan (Doris)
Patrick Flueger (Rusty)
Christopher Lawford (Jim)
Jessica Cauffiel (Wendy)
Évekbe telik, amíg az ember rájön, hogy tulajdonképpen mi is a vágya, évekbe telik, amíg kibogozza az igazságot az elvárások, a programok, az utánzások tömegei közül. Teréz anya mondta, hogy a legjobb ima, ha az ember a szíve csendjére hallgat.
