Csak mondogassuk, mantrázzuk magunkban, hajtogatni kell csak, hogy minden oké, akkor is, ha nem így van... ?

Ezt a mondatot gyakorta látom, hallom. Igen, létezik olyan, hogy kényszerítem magam nevetni, és ez előbb-utóbb beindítja az agyam és azokat a "jó-érzés" területeit, amit a nevetésizmok kiváltanak.

Mégis azt mondom, ez csak tüneti kezelés. Olyan sebeket cipelhetünk az elfojtások miatt évekig, tudat alatt is, hogy egy csomó kérésünk, tervünk meghiúsul és egyszerűen egyre inkább örvénybe kerülünk. Negatív spirálba kerülünk, amiből kijönni csak egyféleképpen lehet.

Teljesen a padlóra kell zuhanni. Meghalni bele. Megtisztulni és újraéledni, de már tudatosan, sosem felejtve a leckét és levonva a konzekvenciát: ezt tanultam belőle. Okultam belőle.

Magadnak ily módon engedsz új utat. Megbocsátasz. Megbocsátod, hogy hagytad magad, hogy nem voltál bátrabb, merészebb, kíváncsibb, hogy nem néztél eléggé körbe, hogy nem gyűjtöttél elég ember- és világismeretet.

Hajtogatni a tükör előtt: minden oké... ez a legnagyobb önbecsapás. A szemétdomb akkor is büdös marad, ha beültetjük reményfűvel és hurráoptimuzmus-tulipánnal. A múlttal addig kell foglalkozni, amíg érezzük, hogy az gátol és a jövőnkre rossz hatással van. Nem szabad kidobnod, részed volt, de nem szabad rágcsálni sem sokáig, el kell engedni a sértőt, a fájót, vagy el kell fogadni a régi dolgokat, valamire épp ezek nyitják majd fel a szemed.

Amire van ráhatásod, kijavítani, amire nincs, elengedni, megbocsátani.

Már csak arra kell koncentrálni, hogy igen, tévedtem, de MA, már nem fogom elkövetni újra azt a hibát, hogy bárki úgy bánjon velem, ahogy magának sem kívánná. Már csak ez az egy a kérdés: MOST, hogy ezen túl vagyok, MILYEN lettem? Milyen vagyok? Milyen leszek? Tudok-e önazonos és megtalált önmagam maradni?

Ki merek-e állni legközelebb magamért, ha egy ilyen tiszteletlen és hozzám nem méltó helyzetbe kerülök?

Szóval rágcsálni kell kicsit ezeket a sérelmeket, de aztán köpd ki vagy nyeld le. Tedd a fejedben a helyére. Később látni fogjuk, hogy ez része volt valami nagyobb tervnek. Enélkül nem jutottunk volna oda, ahol épp most és ahogy éppen önmagunkkal vagyunk.

Amíg a padlón, csendben fájón gubbasztasz, nem veszed észre a napocskát. Minden nap nem lehet jó, de minden napban van valami jó.
Vannak dolgok, amiket csak alulnézetben láthatunk teljességében és összességében.
Van, hogy a zuhanás tanít meg bennünket repülni.

Amíg lenn vagy a padlón, legalább nézz körül ott, mit is lehetne összeszedni.
Egyébként meg ne gondolkozd túl. Ez volt az én hibám is. A nők már az elején érzik, rájönnek, milyen vaj is van a pasik füle mögött.

Csinálj valami új dolgot, ami eltereli a figyelmed, vagy csinálj egy régit, másképp. Fordítva. Csak ne maradj benn az önsajnálkozás gödrében sokáig. Ne béleld ki azt a gödröt szép puha lepedővel.

Én ebben az életszakaszomban kezdtem írni. Leírtam, kiírtam magamból mindent, amennyire objektívan csak tudtam. Sokan merítettek erőt belőle.

ÉS megtanultam máshogyan kérni. Miután minden paradox módon működik és fordítva, a görcsös akarat és a hiány még több sóvárgást szül, ha akarom, előbb el kell engednem... ez azért nem egyszerű történet.

Nem, nem meghatározott dolgot kérek! Inkább csak valamiféle JELet adjon, hogy merre menjek. Mindig jött egy telefon, egy régi barát, nagyon érdekes vonzások voltak. Akkor olvastam el a karmának nincs humorérzéke c. könyvet, érdekes volt. Ebben a könyvben nem lista szerinti kérelmekről írt, hanem olyanról, hogy a legjobbat, a legmegfelelőbb pillanatban kapjam, ami nekem és másnak is jó.

Mivel a listás kéréseim sorra befuccsoltak, valami sosem klappolt, akkor áttértem erre. Add uram, jöjjön, amit nekem szánsz. Adj jelet, és add, hogy észrevegyem. Általában sírással teremtek. Kisírom magamból, én nem vagyok ordibálós fajta. DE bent nem maradhat. Megbetegít.

Akkor tanultam meg, hogy merni kell sírni. Egyedül. És akkor megkönnyebbülök.

Könnyebben keresek önbizalom-építő olvasmányokat, könnyebben kezdek el egy újabb szakaszt és szebb álmaim jönnek.

Az önbizalom kulcsa a sikerélmény. Menj, keress valami kihívást! Vagy olyat, mi örömöt ad!

Királylány vagy! Sose feledd! Amit elképzelni el tudsz, meg is tudod valósítani! A hogyanra ne legyen gondod, azt vállalja a Gondviselő! Hozd ki magadból a jót. Megérdemled a jót!
A jó jót is vonz! Vagy épp megláttatja mindenben a jót! Ezt mondja a Titok!

:-)

A csodálatos magyar nyelv...

A humor hatalma...

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Milyen nyelv a magyar, s hogy hát
Európába hogy` került ?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak ezt itt:
Ember, állat hogy` halad ?

Elmondtam, hogy mikor járunk ,
Mikor mondom, hogy megyek .
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépkedek.

Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogyha rohan,
Nem üget, de csörtet -- és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés ?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Mért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés sem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál ,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál ,
Avagy akár bóklászik .

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér.
Más nyelven hogy` mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó mint halad,
Avagy milyen őgyelegni ?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, ami suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol ,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik ,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik .
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondod ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz --
Itt kóvályog, itt ténfereg.
Franciául hogy` van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, mért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet ...!

"Ami nagyon nem megy egy kapcsolatban... nem kell, nem szabad erőltetni.
Kis megalkuvások (kompromisszumok, alkalmazkodás) természetes.
De ha nagy megalkuvásokból áll a szeretet, akkor bizony ki kell lépni, váltani kell.
Nem szabad benne maradni." (Ungár Anikó)

"Magadnak semmiképp sem szabad hazudni (se szebbnek, se okosabbnak) ."

Ridikül - 200. adásból
***

/Ezt vajon önmagammal hogyan csinálom meg? (Önmagunk szeretete)
Egyszer mindenkinek kezet kell fogni önmagával! Halálunkig sem menekülhetünk önmagunk elől.
Talán úgy, hogy nem maradok benne egy olyanban, ami hozzám méltatlan?
Talán ne vegyek be olyat, ami nem táplál se fizikailag, se lelkileg?/

Ha mered.
:-))
Ha tudod
Ha fáj.
Ha bánt.
Ha szégyelled.
Ha akarod.
Ha nem.

***********

"Ebben a korban már gyorsan meg kell gyónnom a bűneimet, mielőtt elfelejtem őket"

komment

Címkék: önimeret

Ismétlés a tudás anyukája...

Mindeddig úgy hittük, hogy életünk könyve meg van írva génjeinkben, s a családunkban előforduló betegségek – lévén genetikai eredetűek – Damoklész kardjaként függnek fejünk fölött. Lehet, hogy csak hiedelmeink akadályozzák meg, hogy egészséges és boldog életet éljünk? A tudósok ezt állítják…

Dr. Bruce Lipton, sejtbiológus és ‘A Hit Biológiája’ című bestseller könyv szerzője, szószólója annak az elméletnek, miszerint jelentős hatalmunk van biológiai folyamataink felett, valamint szándékaink és hitünk erejével ‘újraprogramozhatjuk’ illetve ‘kontrollálhatjuk’ génjeink működését és ezáltal az életünket. Ez megkérdőjelezi a hagyományos tudományos meggyőződést, miszerint a gének irányítják az életünket, és a közfelfogás szerint betegségeink genetikai eredetűek.

Például, ha rák, szívelégtelenség vagy más betegség előfordult a családban, ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy a fiatalabb családtag is megbetegszik ezekben, annak ellenére, hogy mindeddig úgy tudtuk, ezek a betegségek örökletesek. A gének megváltozhatnak környezeti behatásra, vagy azáltal, hogy a környezetünk észlelését megváltoztatjuk.

“Képesek vagyunk befolyásolni a génjeinket, hiedelmeink és személyes attitűdünk megváltoztatásával. Az, ahogyan a világot látjuk, és az észleléseink nem csak a belső biológiai és genetikai működéseinket szabályozzák, hanem azt, hogy milyennek teremtjük magunk körül a világot. Az, ahogy elménk felfogja a világot, befolyásolja a test biológiai és kémiai folyamatait, ami által megváltoznak szervezetünk sejtjei is.”

A sejtek olyanok, mintha törpe emberkék lennének, mivel a sejteknek és az embereknek egyforma szervrendszereik vannak, úgy, mint emésztő-, szaporodási-, immun- és idegrendszerük. Minden sejtnek – csakúgy, mint az embereknek – vannak receptoraik a felszínükön, így vesznek tudomást a környezetükről. Ha valaki stresszes környezetben van, minden egyes sejtje érzékeli ezt, az egész testünket átjáró elektromágneses rezgések útján. Hasonlóképpen, ha boldogok vagyunk, sejtjeink is boldogan és harmóniában élnek. „A sejtek ugyanazt az életet élik meg, mint mi magunk, és képesek életben maradni a testünkön kívül is, szövettenyésztő lemezeken élni és növekedni ” – tette hozzá Lipton.

A kutatások szerint az emberek 95%-ban a tudatalatti elméjüket használják, amely a gyermekkortól egészen 6 éves korig kialakult szokások rabja, ami után az életünk további részében ezek a szokások irányítanak. Míg a tudatos elménket – amelyre önazonosságunkat alapozzuk – e gondolkodó és érvelő elménket csak időnk 5%-ában használjuk.

Lehet, hogy fogod az adást, és azt gondolod, hogy: változtatni fogok ezen, pozitív leszek, és elkerülöm a negatív gondolatokat, de valójában ez csak a tudatos elméd fecsegése, a tudatalattid eközben vissza akar térni a régi módon ismétlődő mintákhoz. Tudatos erőfeszítést kell tennünk, hogy elfelejtsük, ami gyermekként elménkbe programozódott, hogy ne bízzuk magunkat e a szokásokra, és hogy ez látható változást okozzon az életünkben.

Lipton szerint, három hatékonya módja van annak, hogy megváltoztassuk vagy szabotáljuk tudatalatti elménk régi, korlátozó hiedelmeit, a buddhista éber tudatosság meditáció, a klinikai hipnoterápia, és egy új gyógyítási mód az úgynevezett ‘energia pszichológia’. ‘Ez a változtatás végül ahhoz vezet, hogy egészségesebben éljünk, harmóniában a természettel és önmagunkkal.’

Forrás: napielemozsia.hu

***********

*******

Kiegészítés:

A racionális és logikus ember a bal agyféltekét, a kreatív-ösztönös a jobb agyféltekét használja jobbára.

A tudatalatti kontrollálása nem függ embertípustól.

A gyermekkori minták mindegyik fajta emberben benne vannak. Az álmaink, a lelkünk, nem tudod őket igazán kontrollálni. Csak vizsgálni, értelmezni, megfejteni, szolgálatodba állítani ezzel.

A tudatosság sem embertípustól függ. Csak attól, képes vagy-e éberebb lenni, figyelni, lassítani, észrevenni, felismerni a miérteket, az összefüggéseket a múltad ás a jövőd között és képes vagy-e túltenni magad a traumákon, felejteni vagy épp megbocsátás útján.

A racionális és az ösztönös embernek egyaránt nehéz.

Mert nem elég csak lenni, tapasztalatokat ÉS ismereteket is kell szerezni, majd meg kell tanulni szűrni, majd szanálni.

Bármelyik olyan ember, aki valóban utálja, hogy egy helyben jár, hogy folyton tócsába lép, örvény húzza, az mind keresi az utat.

A jót is kell látni a rosszban. Messzebbről nézve okokat észrevenni az okozatok mögött.

Javamra fordítani a sorsom.

Történt, ami történt velem, már a kérdés csak annyi, MOST képes vagyok-e ügyesebben élni az életemet, vagy továbbra is önsorsrontó maradok és nm tanulok semmiből.

Időnként, komolyabb pillanatokban belénk hasíthat a kérdés:

Mit hozhatok ki legtöbbet az adott helyzetből és körülményekből?

Megtanuljuk megismerni önmagunk érzéseit, vágyait, fájdalmát, hiányát, sóvárgását, mert abból születnek a fura és bántó gondolatok.

A kulcs lehet a pozitív hozzáállás. Az optimizmus. Tanulható.

Mindenkinek van esélye tudatosabban élni, odafigyelőbben másokra, magunkra.

Ti vajon mit gondoltok így, erről?

 

***

 

Lehet, hogy csak hiedelmeink akadályozzák meg

... hogy egészséges és boldog életet éljünk. A tudósok ezt állítják. A megoldás az újraprogramozásban rejlik?

***

 

nemcsak a hit, de a tévhitek, hiedelmek és vakhit is...

:-((

A hit te magad vagy. :-)

Sokaknak nincs belső hite, csak hinni akar, mert utánoz, vagy másoknak akar megfelelni.
A hit vakgyűlöletté vagy vakszeretetté (fanatikus és szélsőséges) is fajulhat!!

Nem a vallásos hitről beszélek.

A szélsőségek is mind hitek. Önhitek. Önhittek.
Kicsiny ám a határvonal az elbizakodott és az önmagában bízó között.
Nem mellesleg egészséges önértékelés kell ahhoz, hogy lássuk, épp mivel csapjuk be magunkat.

Az az egyik legfurább, ha elhisszük, ami nem úgy van.

Vannak itt gondok, rendesen. De hát csak gyere fel egy ilyen oldalra és hitek keresztmetszetét látod.

REttenetes sok eszme, idea és "igazság" csap össze.

Az a bizonyos belső hit csak fájdalom árán lesz erős és NEM ellehetetleníthető és NEM elbizonytalanítható.
Van egy mondás. Amíg nem vesztettél, nem lehetsz győztes.
Nem találod meg az igaz belső hited.

Átlendülsz a fájdalomhatáron!!!! Ez is arról szól, milyen erős a hited, a fájdalom tüzében!

 

***

Hogyan változtatja meg a hit a géneket. Molekuláris szinten nincs misztika.

komment

Címkék: hit

süti beállítások módosítása