2014. április 20. vasárnap - 16:28 | beküldő: unique

Az emberi kapcsolatok iránytűje

Milyen érdekes is lenne a net világában egy fényképről, egy arcról megállapítani a másik jellemét, személyiségét, reakcióit, megbízhatóságát, őszinteségét, viselkedését nyomás alatt,
mennyire hasznos is lehet egy cégnél a vezetőknek egy hatékony csapatot úgy megépíteni, hogy a lehető legkevesebb legyen a súrlódás, és a csapatszellem érdemben kifejlődhessen.

Egy fotó, egy pillantás, a testbeszéd jeleinek figyelembe vétele, egy teszt... a nagy cégek tudatosan keresik így is, ezzel a módszerrel is az alkalmazottakat, és a komolyabb, nemzetközi vonalban is jelen lévő cégeknél a felvételi beszélgetésen bevett szokás a személyiségteszt írása is. Egy jó vezető kevés adatokból is tud dönteni, és ez nagyon nagy előny ott, ahol az idő sosem elég és ahol cél, hogy a munkatársak ugyanúgy megtalálják örömüket és számításaikat a munkahelyen, mert ezáltal jobb és teljesebb szolgáltatást adhatnak az ügyfeleknek. Ráadásul nincs jobb reklám egy elégedett vásárlónál.

Milyen érdekes is összekötni ezt a már jócskán köztudatba is beépült arc-jellem-betegséghajlamok ismeretével (erről is több cikket is találtok), amit Coco Chanel egyik nagyérdemű mondata is alátámaszt:

"Húszévesen olyan az arcod, amilyennek a természet teremtette. Harminc évesen olyan, amilyenre az élet formálta. De ötven évesen olyan, amilyet megérdemelsz."

Barátom fia rá a példa, hogy ezt is meg lehet tanulni, bár 5 vaskos könyvet tanulmányozott át szorgalmasan, de egy fotón lévő arcról mindent elmond. Így keres társat. :-)

Sokat beszélgettünk arról, hogy szükséges-e ez valóban a magánéletben, lévén rengeteg időt igényel a tanulása és valamilyen jó fajta szemmértékre és képlátásra is, hogy hibátlanul olvassuk le egy fotóról a másikat.

Ez csak egy módszer. S van, aki mást választ.

A lényeg, hogy ismerjük meg a körülöttünk lévő világot, e benne lévő embereket, a viselkedéseiket, a jó, jobb kép mutatása mögött búvó hamisságot és mindebben a világban élve fedezzük fel azt, kik is vagyunk mi valójában, és megtehessünk mindent azért, hogy úgy élhessük az életünket, ahogy mi szeretnénk, s azokkal, akikkel mi szeretnénk, s akik velünk szeretnék, elkerülve a felesleges fájdalmakat, amikből sajnos enélkül is akad egy emberi életben elég.

"Az Enneagram képes feltárni előttünk e folyamatok lépéseit is. Meglepően pontos képet kaphatunk az egyes karakterek, problémakezelési megoldásairól, éppúgy, mint a boldogság, vagy a stressz pillanatainak emocionális ciklusairól is. A rendszer könyörtelen tükröt képes felmutatni tanulási sajátosságainkról. Célzottan mutat rá azokra a pontokra, ahol rendre megakadunk. Az Enneagram képes tehát megtanítani a változásra is. Megmutatja, hogy egy-egy fázisból a dolgok miként lépnek tovább egy újabb lépcsőfokra milyen is a világ a ciklusok szemszögéből nézve legyen szó akár az emberi viselkedés folyamatáról, akár a személy, vagy a társadalom fejlődéséről."

"A tesztek azonban jó kiindulópontot jelentenek minden önismereti munkában. Mi azt tapasztaltuk, hogy a lényegi súlypontokat viszonylag jól megmutatják. A további finomítás egyéni munkával lehetséges."

http://www.enneagram.hu

http://www.hrportal.hu/index/index.phtml?page=article&id=82736

http://www.life.hu/horoszkop/20130513-enneagram-kulcs-az-onismerethez.html

***

teszt: http://home.sch.bme.hu/~ntamas/eneagram/

2014. április 19. szombat - 10:50 | beküldő: unique

Egy Mester volt eljövendő a Földre, aki Indiana szent földjén született, és a titokzatos dombok között nevelkedett, Fort Wayne-től keletre.
A Mester az indianai iskolákban tanulgatta, amit világunkról tudni kell, aztán később, ahogy cseperedett, megismerkedett választott foglalkozása, az autószerelés mesterségével.
Ám a Mester tanult már más országokról, más iskolákban is, korábban élt más életei során. Emlékezett is mindenre, és az emlékek bölccsé és erőssé tették, amit mások is megláttak benne, és eljöttek hozzá, hogy tanácsot kérjenek tőle.

A Mester hitt abban, hogy hatalmában áll segíteni magán és az egész emberiségen, és mert hitt benne, így is volt, ezért aztán mások is felismerték a hatalmát, és felkeresték, orvosolná gondjaikat, és sok betegségükből gyógyítaná ki őket.

A Mester hitt abban, hogy jó az, ha minden ember Isten fiának tekinti magát, és mert hitt benne, úgy is volt, és a műhelyekbe meg a garázsokba, amelyekben dolgozott, rengetegen eljöttek, zsúfolásig megteltek olyan emberekkel, akik mind a Mester tanítását akarták hallani, és arra vágytak, hogy megérintse őket, és künn az utcán is tolongott a tömeg, abban a reményben, hogy ha a Mester elmegy közöttük, és az árnyéka egy pillanatra végiglebben rajtuk, ettől majd megváltozik az életük.
És történt, hogy a sok-sok ember miatt a művezetők és a műhelyek tulajdonosai sorra felszólították a Mestert, tenné le a szerszámot és menne az útjára, mivel a körülötte tolongóktól sem ő, sem a többi szerelő nem tud dolgozni a javításra váró automobilokon.

Így történt, hogy a Mester kiment a városokból, vidékre, az emberek pedig, akik utána mentek, Messiásnak kezdték szólítani és csodatevőként emlegetni; és mert hittek abban, amit mondtak, úgy is volt.
Ha a Mester beszélt hozzájuk és közben kitört a zivatar, egyetlen csepp eső sem hullott az őt hallgatók fejére; aki a legtávolabb volt tőle, az is oly tisztán hallotta minden szavát, akár az elülső sorokban állók, hiába dörgött és villámlott. És a Mester mindig példabeszédekben szólt az emberekhez.
És így beszélt hozzájuk: - Mindannyiunknak hatalmunkban áll választani egészség és betegség, gazdagság és szegénység, szabadság és szolgaság között. A miénk a döntés, nem pedig bárki másé.
Megszólalt erre egy molnárlegény, és azt mondta: - Te könnyen beszélsz, Mester, mert terád gondot viselnek, nem úgy, mint ránk, és neked nem kell a mindennapi betevődért gürcölnöd, mint nékünk. Ebben a mi világunkban az embernek keményen meg kell dolgoznia a megélhetéséért.

A mester így szólt:

- Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek.
A folyó csendesen hömpölygött mindannyiuk - fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és gonoszak - fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte.
A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak a sodró áramlásnak, ezt tanulták születésük pillanatától.
Végül azonban az egyik lény így szólt: „Elegem van már ebből a kapaszkodásból. Bár a saját szememmel nem tudok meggyőződni róla, de bízom benne, hogy a folyó tudja, hová folyik. Hagyom hát, hadd sodorjon magával az áramlás, és vigyen, ahová akar. Ha továbbra is itt kapaszkodom, belehalok az unalomba."
A többi lény kinevette, és azt mondták: „Te bolond! Engedd csak el magad, és az áramlás, amelyet oly nagyra tartasz, majd jól megforgat, odavág, és úgy szétmorzsol a köveken, hogy abba hamarabb belehalsz, mint az unalomba!"
De a lény nem hallgatott rájuk, hanem elszántan elengedte, amibe addig kapaszkodott, mire valóban rögtön forogni, bukdácsolni kezdett, és az áramlás a kövekhez vagdalta.
Ám a lény ennek ellenére sem kapaszkodott meg újra, az áramlás így egy idő múlva felemelte a folyómeder fenekéről, és többé már nem ütődött, zúzódott.
Azok a lények pedig, akik a folyó alján éltek tovább, és nem ismerték a sodródót, így kiáltottak fel: „Lássatok csodát! Ugyanolyan lény, mint mi vagyunk, de ő repül! Íme a Messiás, aki eljött, hogy mindnyájunkat megváltson!"
És a sodródó így szólott: „Dehogy vagyok én Messiás, vagy akkor ti is azok vagytok. A folyónak telik kedve benne, hogy felemeljen bennünket, hogy szabaddá tegyen,ha van merszünk hozzá, hogy elengedjük, amibe kapaszkodtunk. Valódi tennivalónk az utazás, a nagy kaland."
De ők csak egyre azt kiáltozták: „Megváltó", és továbbra is görcsösen kapaszkodtak a kövekbe, és a következő pillanatban a sodródó eltűnt a szemük elől, ők pedig ott maradtak, és legendákat találtak ki maguknak holmi Megváltóról.

És történt, hogy amikor látta, a tömeg napról napra erősebben szorongatja, egyre közelebb nyomulnak hozzá, és látta, hogy mind vadabbul akarják kényszeríteni, hogy szünet nélkül gyógyítsa, és csodákkal halmozza el őket, hogy tanuljon helyettük, és az ő életüket élje, azon a napon a Mester egymaga felment egy elhagyatott dombtetőre, és ott imádkozni kezdett.
És azt mondotta az ő szívében: Örökkévaló Tündöklő Lét, ha Te is úgy akarod, múljék el tőlem ez a pohár, engedd, hogy feladjam ezt a lehetetlen vállalkozást. Egyetlen egy lélek helyett sem élhetem az ő életét, mégis tízezrek követelnék ezt tőlem. Nagyon sajnálom, hogy hagytam, hogy mindez megtörténjék. Ha Te is úgy akarod, engedd, hogy visszatérjek a gépeimhez meg a szerszámaimhoz, és ugyanúgy élhessek, mint a többi ember."
És akkor ott a dombtetőn egy hang szólott hozzá, sem nem férfié, sem nem asszonyé, sem hangos nem volt, sem halk, egy végtelenül szeretetteljes hang. És a hang azt mondotta neki: „Ne az én akaratom, hanem a tiéd teljesüljön, mert ami a te akaratod, számodra az az én akaratom is. Járd hát utadat, akár a többi ember, és légy boldog a Földön."

Ezeket hallván a Mestert öröm fogta el, és köszönetet rebegett, és miközben lejött a dombtetőről, egy kis munkadalocskát dúdolgatott. És amikor körülfogta a siránkozó tömeg, és könyörögni kezdtek, hogy gyógyítson, és tanuljon helyettük, és napi huszonnégy órán át hallgassa panaszaikat, és csodákkal szórakoztassa őket, rámosolygott a sokaságra, és kedvesen azt mondta nekik: - Abbahagytam.
A sokaság meglepetésében egy pillanatra megnémult.
És ő így szólt hozzájuk: - Ha egy ember azt mondja Istennek, hogy mindeneknél nagyobb vágya a szenvedő világon segíteni, bármekkora árat kell is ezért fizetnie, és Isten válaszol neki, és megmondja, mit kell tennie, vajon úgy kell-e cselekednie az embernek, ahogyan Istentől hallotta?

- Természetesen, Mester - kiáltotta a tömeg. - Örömmel kell elszenvednie akár a pokol kínjait is, ha egyszer Isten így kívánta!
- Mit sem számít, mekkorák a kínok, vagy hogy mekkora a feladat, amelyet kapott?
- Ha Isten kívánja így, tisztelet annak, akit felakasztanak, dicsőség, akit keresztre feszítenek és megégetnek - felelték.
- És mit tennétek akkor - kérdezte a Mester a sokaságtól -, ha Isten maga közvetlenül hozzátok szólna, és azt mondaná: - MEGPARANCSOLOM, HOGY LÉGY BOLDOG, AMÍG CSAK ÉLSZ E VILÁGON! Akkor mit tennétek?
És a sokaság hallgatott, néma csönd borult a dombvidékre, a völgyekre, amelyeket a tömeg ellepett.
És a csöndben felhangzott a Mester szava: - Boldogságunk útján találhatunk rá a tanulnivalóra, amelynek kedvéért ezt a létidőt választottuk. Ezt tanultam én a mai napon, és úgy döntöttem, hogy elhagylak benneteket, járja ki-ki a maga útját, úgy, ahogyan az neki tetszik.
És a Mester elindult a maga útján, áthaladt a tömegen, és otthagyta őket, és visszatért az emberek és a gépek hétköznapi világába.

***

képek innen:
http://egyveleg.hu/lenyugozo-teljesen-elethu-3d-s-utcai-rajzok-ez-a-3d-s...

2014. április 17. csütörtök - 11:22 | beküldő: unique

Az istenek mindenképpen azt akarták, hogy a világegyetem bölcsességének titka csak akkor kerüljön az emberek kezébe, ha már elég érettek rá. Ezért aztán elhatározták, hogy mindaddig őrizni fogják egy biztos rejtekhelyen, míg a halandók meg nem érnek annak megértésére.

Összegyűltek egy tanácskozásra, hogy eldöntsék, hová rejthetnék el a titkot.
Egyikőjük azt mondta, hogy vigyék fel a bölcsességet a legmagasabb hegycsúcsra.
De gyorsan belátták, hogy az ember hamarosan az összes hegycsúcsot meg fogja hódítani, tehát ott a bölcsesség titka nincs biztonságban.

Egy másik isten azon a véleményen volt, hogy rejtsék el a legmélyebb tenger fenekén. De a többiek őt is leszavazták, mert ezt sem tartották elég biztonságosnak.
Ekkor a legvénebb és legokosabb isten emelkedett szólásra: „Tudom, mit csináljunk. Rejtsük el magában az emberben! Ott csak akkor fogja keresni, ha már elég érett annak megértésére. Hiszen ehhez végig kell mennie az önmaga bensőjébe vezető úton.”

A többiek elgondolkodva hallgatták, majd mindannyian beleegyeztek. Így került a világegyetem bölcsességének titka az emberi lélek mélyére.

(népmese)

****

“A buddhistáknak van egy jó kis gyakorlatuk: hétvégenként egy füzetbe felírják, hogy a héten mi hozta ki őket a sodrukból. Mitől féltek, miért haragudtak, min háborodtak fel – csak röviden, emlékeztető szavakban. Egy hónap múltán aztán végignézik a listát, és figyelik magukat, mi az, ami még mindig bántja, felháborítja őket, és mi az, aminek már nincs jelentősége számukra. Azokat kihúzzák. Ilyenkor néha döbbenten látja az ember, hogy milyen marhaságokon izgatta fel magát. Olyasmiken, amiknek napok, hetek elmúltával már semmi jelentőségük sincs. Ilyenformán idővel kirajzolódnak az érzelmileg valóban fontos dolgok.” (Popper Péter)

2014. április 16. szerda - 19:17 | beküldő: unique

A nő

Piros ruha
piros rúzs
hosszú haja
ébren húz

fehér bőre
világlik
ő a tied
s elcsábít

marad néked?
kérdem én
okosan szép
kedves légy

beszélni kell,
sokat nem,
s jelezni, ha
épp elég

:-))

*****

... milyen szép is, mikor a test
beszél és a szem mosolyog... !
Legszebb öltözet az önbizalom,
legerősebb fegyverem
a mosolyom s illatom.

****

- Ön biza' lom!
mondá az úr...
- ó jaj, dolgom
hát új ruha,
de hova?

a lelkedet is
öltöztesd
ünneplőbe
s te leszel
a legszebb

jövőre...
:-))))))

****

ma della vagy,
holnap modell
már csak della kell
és NŐ vagy...?
:-)

Ne görcsölj rá erősen,
hagyd, hogy virágozzon lelked,
örömpipacsba költözzön,
s ne vágypapucsba öltözzön,

harmatcseppet
engedj sokat,
itasd át önmagad
örömmel, tánccal,

szeretettel...
itt a vége?
Merj TE lenni
s ölelnek, ezerszer!

:-))

S hogy az öleljen,
ki neked is édes,
arról szólt eddig a fáma,
s dőljön rám a láma

szeme, ha továbbra is
versbe szedem
kezem-lábam
ahelyett, hogy...

...
...

nethez kötve
fércművelek
bocsássátok
ezt meg nekem
:-)

*****

...

az első benyomás fontos,
de nem biztos, hogy pontos
a szerelem mámora, ha múlik
akkor derül ki, hogy ki is az úrfi

s ki vagy te, az ő tükrében
szemében és ölelésben
szerelem tüze, ha múlik
érdemes-e ... még szeretni

(érdemes-e a szeretetedre...
hogy anyja légy tán gyermekeinek...)

mert csiszolódni azért kell ám...
s nem elég, ha van kis dellám...
vagy dellája, de álma rólad semmi,
no hát ki kő akkor dobni!

:-)

******

Fel a fejjel, és
a magassarkúval!
Viseld szépen,
okosan és méltósággal!

:-))

Na mán menek, leragad a pillám
szép éjszakát neked is :-) pillém

"Tarka szárnyú álompille,
szállj le Uni szép szemére!"

leszálla az éj is arra
ne menj babám sötét útra
kedved leljed örömködjél
s ne legyél az ördögöké

le ne add, egy centivel se
léced ne tologasd, semerre se
jön majd érted derék legény
ki megért téged s csak érted él

de addig dolgozgass magadon
hisz a nagy Ő csak egyre vár,
(hadd várjon) a nagy Énre,
teljesedjen hát kívánságod

hogy élni is megérje!

Rendezgesd hát lélek-kerted
öntözgesd a virágaid
s ha segítségre van szükséged,
sikolts egyet, s vagyunk máris

:-)

2012.

**

Rendezgesd hát lélek-kerted,
öntözgesd a virágaid,
derű s hála ne hagyjon el,
próbálgasd a határaid.

:-))

Zizzenj lepke kicsiny kövön,
Ne hagyd, hogy a hímpor hulljon,
szárnyaidra nagyon vigyázz,
s szemedből a por: elmúljon!

Repülj, repkedj szabadságban,
kicsiny kertbe, szomszédságba,
keresd hited és önmagad,
s megleled jó társaidat.

:-))))

2014.

2014. április 16. szerda - 10:59 | beküldő: unique

"Nem a bolygók okozzák a bajt vagy a boldogságot, hanem maga az ember."

"A vita a jó kapcsolatban olyan, mint a só a levesben. Az együttélés alfája és omegája, hogy a konfliktushelyzetet akkor kell tisztázni, amikor felmerül."

"Az értelmező szótár tömör szócikke alapján boldog az, akit a sorsával, körülményeivel való megelégedés érzése teljesen áthat. A boldogság tehát olyan érzelmi állapot, amikor valaki elégedett. Ilyen egyszerű lenne?

Alighanem a legnagyobb baj az, hogy az emberek többsége valami nagyon nagyot vár, olyan ideálisnak képzeli az életet, amilyennek a szerelmes-könnyes regények lapjain olvasható.

Ők várják a csodát, és közben elmennek a saját boldogságuk mellett (és jó, ha közben nem teszik boldogtalanná a környezetükben élőket örökös panaszáradatukkal).

Napjainkban már szinte mindenki konyít valamit az asztrológiához, és innen-onnan hallott-olvasott féligazságok alapján könnyen felmenti magát tettei következménye alól, vagy egyszerűen a bolygókra fogja sikertelenségét. Pedig a bolygók csak a lehetőségeket jelzik. A születési képletből és a napi bolygóállásból kiderül, hogy mikor jobb visszavonulni, mikor kell kezdeményezni, kitárulkozni. De hogy ki miként él ezzel a lehetőséggel, az csak az egyéntől függ.

Nem a bolygók okozzák a bajt vagy a boldogságot, hanem maga az ember. István Bak-szülött, és a képletében a Szaturnusz is a Bak jegybe esik. A nyolcvanadik éve felé közeledve nemrég azért fordult asztrológushoz, hogy megtudja: lesz-e valaha boldog ebben az életben. S amikor megtudta, hogy százszor is volt rá esélye, keserűen legyintett: akkor a bolygók is csak kijátszották, mert ő bizony sosem volt boldog. A Szaturnusz valóban keményebb sorsot jelzett, mint a kortársainak, de ugyanez a Szaturnusz tartós sikert és szerencsét is kínált. Kérdeztem: nem volt vezető pozícióban? Nem kapta meg azt az állást, amire vágyott? A képletében ugyanis azt láttam, hogy sokra vitte, rangban is, anyagiakban is.

– Az nekem jár? Megszenvedtem érte? Más sokkal többet ért el sokkal kevesebb befektetéssel?” – volt a válasza. Ekkor megértettem: ő az, aki a szaturnuszi hatást nem erőpróbaként, hanem sorscsapásként élte meg. Az „idők uralkodója” számára nem a tartós szerencsét adta, hanem az örök elégedetlenséget.
– Ha csak tíz évvel lennék fiatalabb? Most már tudom, mit kellett volna tennem, hogy boldog legyek? – mondogatja.

De alighanem ugyanezt mondta tíz éve, húsz éve, ötven éve is. Mindig a múltat akarta átformázni, ahelyett, hogy a jelennek és a jövőnek élt volna. S most hiába van szép lakása, bankbetétje, hiába halmozta föl maga körül a földi javakat, nem tud velük mit kezdeni. Mert az emberekkel képtelen volt szót érteni. Háromszor nősült, mindegyik asszonya megajándékozta egy-egy gyerekkel, de aztán szinte elszöktek mellőle.
Mert István körül örökké megfagyott a levegő. Még a gyerektartásról is lemondtak, csak visszaszerezhessék a szabadságukat. Istvánnak ugyanis igen magasak voltak az elvárásai. Még most is csak elvárásai vannak. És egyre magasabbak. Mindenkivel szemben. Aki nem tud megfelelni, arra haragszik.

Az önzés meggátolja az ajtónyitást

Kierkegaard, a neves filozófus arra figyelmeztet, hogy a boldogsághoz vezető ajtó kifelé nyílik. Az önző és hiú ember nem lehet boldog, mert az önzés meggátolja az „ajtónyitást”. Senki ne várja tehát, hogy boldoggá tegyék, hanem igyekezzen, hogy másoknak boldogságot szerezzen.

Anna negyvennyolc éves. Ő is Bak jegyű, a képletében a Szaturnusz szinte majdnem ugyanoda esik, mint István esetében, és Anna mégis boldognak mondja magát. Pedig megjárta a poklok poklát, a kislánya betegen született, a párja belebetegedett a „kudarcba”, hogy épp neki beteg a gyermeke, és inkább elszökött a felelősség elől, új családot alapított. Azzal nyugtatta magát: Anna a hibás a történtekért. Neki csak egészséges gyerekei lehetnek, és ezt majd be is bizonyítja új asszonyánál.

Anna viszont azt akarta bebizonyítani, hogy a kislány meg fog gyógyulni, csak akarni kell. Két szívműtét, sok-sok izgalom után neki lett igaza. A kis Anna gyönyörű nővé serdült, idén végez a jogi egyetemen. Anna is sikeres üzletasszony. A munka hozta meg számára az új szerelmet, azt a férfit, aki mellett kiegyensúlyozott és boldog életet élhet. Mert második férje nemcsak őt szerette, hanem a kislányát is. Annát tehát a Szaturnusz nem „büntette”, hanem kitartással, kemény akaraterővel ajándékozta meg. A sok harc megedzette és érzékennyé tette. Ez a titka, hogy a legapróbb örömöt is nagyra értékeli.

Hans W. Jürgens német családterapeuta szerint a legtöbb kapcsolat az apró, hétköznapi dolgokon bukik meg. Csaknem tizenötezer házaspár életét vizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy a boldognak induló kapcsolatok többsége azért megy tönkre, mert a feleknek nem sikerül az átmenet a lángoló szerelemből a mélyebb, tartalmas szeretetbe.

Jürgens profeszszor szerint a szerelmesek először rózsaszín szemüvegen keresztül nézik egymást, és nem veszik észre a másik gyengéit. Hiába van harmónia a Vénusz és a Mars között, hiába mutatja a férfi és a nő képlete a tökéletes összhangot, ahhoz, hogy ez megvalósuljon, szükség van kommunikációs készségre is, amit viszont a Merkúr és az Uránusz teremt meg.

Elbeszélnek egymás mellett

Bármilyen furcsán hangzik, sok pár mintha nem ugyanazt a nyelvet beszélné. Igen széles a skála az érzelmi zsarolástól a közérzetromboló hallgatásig. Így aztán az „adáshibából” hamarosan teljes adásszünet lesz. Az elváltak fele bevallotta, hogy egy idő után nem tudott miről beszélgetni a párjával. Ahelyett, hogy egyenesen kimondanák a kívánságaikat és igényeiket, inkább kódolt üzenetek és remények mögé sáncolják el a partnerüket, és elvárják, hogy az fejtse meg, mire is gondolnak.

Néhány év után (bár egy fedél alatt éltek) naponta már csak néhány percet beszélgettek egymással. Gyakran csak a házastárs, az autójavítás, a hét végi bevásárlás vagy a gyerek a téma. Az őszinte és intim beszélgetés egymással – még az ágyban is – csak kényszer. Végül aztán alábbhagy a kezdeti szexuális vonzódás, és már nem keresik a csúcshoz vezető új utakat. Ez olyan kihívás, amivel a párok egyötöde nem tud megbirkózni.

A vita a jó kapcsolatban olyan, mint a só a levesben. Az együttélés alfája és omegája, hogy a konfliktushelyzetet akkor kell tisztázni, amikor felmerül. Különben az elfojtott elégedetlenség hamarosan égési sérüléssé nő. Viszont a pszichológusok állítják: az emberek harmada élete végéig sem képes elsajátítani a jó vitakészséget.

Bár a hűség-hűtlenség – akárcsak a találkozás és az egymásra találás – lehetősége kiolvasható a horoszkópból, azért a külső körülmények is jelentős szerepet kapnak. A félrelépésre nehezen hajló Szűz- vagy Bak-szülöttet is elcsábíthat egy varázslatos pillanat. Mi a teendő, ha kiderül, hogy a szeretett férfi félrelép? Erre nehéz mindenki számára használható receptet adni. De annyi bizonyos: ha a nő szereti a párját, akkor mindent meg kell tennie, hogy visszahódítsa.

Először is változtatnia kell egy sor rossz beidegződésen:
* Nem szabad olyan hangulatot teremteni, hogy bárhol jobban érezze magát, mint otthon.
* Történjen bármi, ne árulja el, hogy depresszióba esett. A világon semmi nem taszítja jobban a férfiakat, mint a depressziós nő.
* Csináljon valami váratlant, ezzel ugyanis azt adja tudtára a párjának, hogy még nem ismeri igazán, még van mit felfedeznie.
* Hívja segítségül a múltat, idézzen fel emlékeket, ajándékokat, kedvenc ételeket. De lehetőleg ne direktben, hanem úgy, hogy a férfi tudatalattijára hasson.

Csakhogy ma már nem csak a férfi léphet félre. A nők is keresik a kalandot, szívesen járnak a tilosban, hódításaikban is nyerésre játszanak. S vajon mi van akkor, ha nem a férfi lép félre, hanem a nő? Alighanem összedől a világ. A férfiak ugyanis nincsenek felkészülve arra, hogy őket is meg lehet csalni. Első reakciójuk a tehetetlen düh. Érzelmeiknek szabad folyást engednek, és ilyenkor a családi porcelánkészlet sincs biztonságban.

A megcsalt férfi első gondolatai:
* Vajon ez most fordult elő először, vagy már többször is megtette velem?
* Mit tudhat a másik az ágyban, amit én nem?
* Vele másként csinálja?
* Hogy nézzek most a barátaim szemébe?
* Mi lesz, ha ettől az alaktól teherbe esett?
* Meg kellene bosszulni, de hogyan?

A férfi ugyanis elsősorban a férfiasságában érzi magát megalázva, ha a párja félrelép. Hiszen a férfi önértékelése mindenkor a szexuális teljesítményhez kötött. Már a gondolata is súlyos csapás, hogy a partnerét más is boldoggá teheti. Ilyenkor legszívesebben minden részletet tudni szeretne, mi történt, hogy történt, hogy összemérhesse magát a vetélytárssal.

A férfi sokkal nehezebben bocsátja meg a félrelépést. És ha látszólag túl is teszi magát rajta, alighanem minden későbbi vitánál a fejére olvassa asszonyának. Az ilyen kapcsolatról pedig sok minden elmondható, csak az nem, hogy boldog. "

szerző: H.K.
innen: http://www.astronet.hu/tenyek-talanyok/lelekvandorlas-es-karma/a-boldogs...

****

A téma szinte lerágott csont... lassan már közhely. Mégsem értik sokan, mennyire fontos megtalálni azt a határt, ahol még önmagunk maradunk, tartásunk van és tisztelhetjük magunkat a döntéseinkért. Ha ez sikerül, sokkal könnyebben megérthetjük egy másik ember lelkét, mozgatórugóit és fogadhatjuk el a döntéseit.

Folyamatosan halljuk, mondj Igent az életre!
Igen!
Szeress önzetlen!
Igen, de ne hülyén, elvesztve minden méltóságunk, tartásunk, önbizalmunk, önbecsületünk!

Éppen ezért Nem-et mondani is meg kéne tanulni.