2014. április 4. péntek - 15:24 | beküldő: unique

Valamiért azt gondoltam, hogy ezekről nem kell beszélni, mert természetes, hogy jó szülőkké akarunk válni és a gyermekeinkbe nem akarjuk mindenképp beleképzelni a saját (nem sikeredett vagy akaratos) vágyainkat, illetve hagyni őket kiteljesedni, mássá (de önmagukká) érni, mint ahogy mi magunk esetleg gondolnánk.

Ahogy beszélgettünk az oktatás rákfenéiről, ugyanúgy a másik oldalt is meg kell vizsgálni. A gyermek az ősi Titok tudója, amelyik gyermek boldogan nő fel, kellő önbizalommal és tisztességgel fogja felnőttként élni és végezni a munkáját. Boldogságuk a kulcsa a jövő társadalmának, amiben még mi is itt leszünk.
Ők lesznek az új országvezetők, az új vezetők, új építők, s már itt van közöttük gyermekként a legújabb elnök is.

Lassan eljön az idő, mikor szülővé válunk. Átlépünk az öntudatos, virgonc, énközpontú, önkereső, szingli, szerelmes ... stb... "őrült" (nem félreérteni, fiatalság - bolondság) állapotból egy teljesen más minőségűbe. "Örülőbe". Párt keresünk, találunk, közös jövőt, családot, felelősséget vállalunk. Mindig lesz egy pont életünkben, ahol kicsit leülünk, elgondolkozunk, az emlékeinket, terveinket rendbe rakjuk, és a keresztúton állva, fordulunk, fordul életünk, s szembesülhetünk az új élethelyzetben olyan hibákkal, amikre eddig nem volt ok vagy alkalom. Majd fordítunk sorsunkon.

Mindig van mit és kitől tanulnunk. Soha nem késő önmagunkat felépíteni, megtalálni, önmagunkért, tetteinkért, döntéseinkért felelősséget vállalni, mert az éberség, a figyelem, az odafigyelés, a tudatosság hiánya a gyermekeinken csapódik le.

:-(

Mikor ilyen esetekre bukkanok, elszomorodom. Van-e valóban megoldás annak a szülőnek, aki nem akar kitörni abból az érzelmi lehúzó örvényből és hangulatállapotból, amibe belekerült és folyamatosan fogva tartja, nem engedi felszínre törni a tiszta önvalót és jót, ami a lelkében ragadt. Igen, a gyermekkor, ahogy velük bántak, és ahogy ezek a szülők bánnak majd a saját gyerekeikkel...

A bántalmazás bántalmazásra tanít:
http://divany.hu/poronty/2014/04/04/a_bantalmazas_bantalmazasra_tanit/

A tudatosodás útján nagyon sok jó és lélekemelő cikkel találkozhatunk és azt gondoljuk, mindenki erre törekszik. Mindenki jobbá szeretni tenni önmagát és a világát és tenni a világhoz valami jót, hasznosat.

Ebben a jó kis hangulatban azonban többen is felhívták figyelmem a Mérgező szülők c. könyvre :

"A hasábokon hangsúlyként jelenik meg a zsidó-keresztény "tiszteld apádat és anyádat" hagyományának hiányzó része: "tiszteld gyermekedet".

A könyv fele Forward klinikai tapasztalataiból merítve tényszerűen és pontos pszichológiai elemzéssel ismerteti az egyes, a gyerek felnőttkorában is hatalmat gyakorló mérgező szülőtípusokat (az istenszerű szülőket, az alkalmatlan szülőket, az irányító szülőket, az alkoholistákat, a szavakkal verőket, a testi- és a szexuális erőszaktevőket), melyeket aprólékosan végigvezetve, kliensei életútját és gyógyulását ismerhetjük meg. Bepillanthatunk családok tipikus játszmáiba (s nem egyszer sajátjainkra ismerhetünk), mint a gyermekkori és felnőttkorra is megmaradó szégyen, bűntudat, depresszió, tagadás leképeződéseibe. A könyv nagymérvű hitelességének erejét a háromszáz oldalon végigvonuló csoportterápiás élettörténetek adják."

A könyvről részletesebb tartalom:
http://www.antidepresszans.tenyek-tevhitek.hu/mergezo-szulok.htm

Mi az a valami, ami olyannyira hiányzik mostanában? Amikor az lenne a fő és az alap, hogy ne tégy olyat másokkal, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek. Bánj úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy bánjanak veled.

Ez nemcsak párkapcsolatokban, de szülő-gyermek kapcsolatban, a családokban még inkább releváns és frekventált kérdéskör, ha valami folyamatosan feszültséget generál, és furcsán működik, mert a társadalmi visszhang egyre inkább azt sugallja, nem tudnak beintegrálódni. A gyerekek sem!

A tisztelet hiányzik - a gyermekeink felé. Jelzi, hogy önmagunk felé sem teremtődött meg tiszta formában, inkább változott önhittségé, erőszakossággá tudattalanul.

Egy másik megközelítésből, ugyanerről:

"Mire is tanítanak minket szülőket, pedagógusokat, felnőtteket minden pillanatban a kezelhetetlenségeikkel, a kitöréseikkel, vagy éppen az apatikus érdektelenségeikkel, de még az összes fizikai betegségükkel is?

Hogy vegyük észre, a világunk nem normális.

Hogy valójában a bennünk lévő gyermek, ugyan úgy szenved azoktól a korlátoktól, szabályrendszerektől, mint a mi gyerekeink, ők csak a lenyomott szenvedésünk fokát, mértékét, milyenségét mutatják meg számunkra, hol dühkitörésekkel tombolva, hol teljes érdektelenségbe merülve, hol komoly betegségekig lefojtva.

Köszönjük meg nekik és próbáljuk meg felismerni magunkban az általuk mutatott hitrendszereinket, lenyomott érzetártalmainkat, és szabadítsuk fel őket az által, hogy mi változunk és változtatunk a világunkon is.

Miattuk és magunk miatt is!

A gyermekeink minket „megmenteni”, ébreszteni, emlékeztetni jöttek, és nem azért, hogy mi szabjuk olyanná őket, amit éppen mi gondolunk helyesnek, szerintünk mi lenne jó számukra.

Számukra akkor lennénk „jók”, ha tanulnánk tőlük, ha rajtuk keresztül emlékeznénk saját magunkra, és ezt fel is vállalnánk, és mivel mi vagyunk abban a helyzetben, hogy a változásokat cselekvően megtegyük, hát tegyük.

Értük és Értünk!"

http://www.szivkozpont.eoldal.hu/cikkek/tudatossag/oktatas--a-kezelhetet...

***
"Apává válni nem kevésbé szép és felelősségteljes feladat, mint anyának lenni. Míg az internet és a könyvpiac hemzseg a kismamáknak szóló weboldalaktól, írásoktól, addig apáknak szóló kiadványokkal nagyon ritkán találkozhatunk. A szakemberek, orvosok, védőnők is főleg a leendő anyával és a babával foglalkoznak,
így a férfiakat senki sem készíti fel arra, mi vár rájuk, mi segíthet nekik abban, hogy
megtalálják a helyüket új szerepükben. "

"Az, hogy az apák otthonosak legyenek otthoni és munkahelyi szerepeikben fontos a gyermekek miatt, de ugyanennyire lényeges a nők anyákként, feleségként és munkavállalóként való egyensúlyt találásában is. A vezetők jelentős százaléka ugyanis férfi és sokan közülük apák és férjek.

Érdemes belelapozni Apa-füzetünkbe, mely letölthető itt: http://www.balansz.info/upload/files/apafuzet.pdf

Mindkét szülőnek komoly kihívást jelenthet a munka és magánélet összehangolása. Mint az élet majd' minden területén, ebben az esetben is nagyon fontos a tudatos tervezés, itt is sok minden fejben dől el. Kell egy közös értékrend a családban, ami a szülőpár életét szervezi. Ezek után apró döntések meghozatala eredményezi az egyensúlyt. Társunkkal együtt kell terveznünk és egymás igényeit igénybe véve beosztani erőforrásainkat nap, mint nap."

Ajánlott olvasmányok:

http://www.csaladesegeszseg.hu/gyermekek-egeszsege/tudatos-szulo/dr-kopp...

***

http://ridikulmagazin.hu/musor-a-gyerekek-sem-egyformak.htm

http://lelkititkaink.hu/hirlevel_2014_onelfogadas.html

***

Creative Commons License - Nevezd meg! Ne add el! Így add tovább!
A bejegyzés változtatás, kiragadás nélkül szabadon továbbadható, a beküldő/szerzői/ link, url, forrás megjelölésével.
Köszönöm.