2014. április 13. vasárnap - 10:46 | beküldő: unique

Sokan nem értik a nevem. Van, aki le sem tudja írni, s van, aki kiejteni sem. Akinek már semmi érv nincs a tarsolyában, ebbe köt bele, ki is vagy te, milyen neved van már.

Hát akkor nézzük:

Senki se vagyok. Mégis egy közületek. Még két lábon állok a földön, de a csillagokat lesem. Álmodom velük. Éjjeli bagolyként a bolygók mozgását nézem és nappal, mikor nem látom a Holdat és a csillagokat, a felhőkbe álmodok alakot. Csillagközi vándor lettem, s egyben földi zarándok. Álmodó és olvasó. Egy, közületek.

Bárki lehet unique. Tovább megyek: mindenki unique a maga nemében: egyedi, utánozhatatlan, megismételhetetlen és különleges.

Miért is ezt választottam úgy 9 éve? Hatalmas lélekpofonnal terített le az élet, s mégis, ahogy körülnéztem lent a padlón, észrevettem, hogy vannak dolgok, amik csak lentről láthatók meg teljes valójukban.

A kudarc csak arra jó, hogy tanuljunk belőle. Ahogy rátaláltam mélyrepülésem és vak botorkálásaim között erre az oldalra, az maga volt a Titok. Vonzások, választások és "véletlenek" összjátéka. Hiszem, hogy nincsenek véletlenek. Azóta már tudom is, hogy nincsenek véletlenek. És azt is, miért volt ennyire erős ez a hitem.

Új életet kaptam, új esélyt. Netes nevet kellett választanom. Nagyon tetszett egy plakát, akkoriban jobbára minden kávézó és közösségi helyen látható volt: egy ember, aki a tengerben fuldoklik és felbukkan előtte egy kerek üveg, rajta egy kereszt. Kedvenc formám a gömb. Egyszerre voltam a merülő fuldokló, s maga a lebegő gömb.

Talán tetszett a kereszt az unikumos üvegen, piros kereszt, az életmentő. Jel, hogy van tovább, hogy van remény, hogy van kiút.

Talán a "Be positive - légy pozitív" jutott erről a keresztről eszembe. Talán a (szeretet)rezgésekkel gyógyítás,
ami annyira érdekel azóta is.

Talán a zene, a rezgések, a hullámok, a frekvencia, az élet, az uni-verzum.

Talán Isten ujja volt, mikor ráleltem a végtelen színeire, a Mandelbrot-halmazra, az univerzum titkait keresve s a szépségével és logikájával is lenyűgözött . Arthur C. Clarke, az Űrodüsszea írójától halottam először a természetben s univerzumban működő csodálatos és ésszerű harmonikus rendről, a végtelen színeiről, a fraktálokról. Isten is a tenyerén hord, számtalan jelét adta. Ő talált meg engem. Benne van minden virágban, a szellőben, az esőben, a barátaimban, a gyerekeimben, hisz mindegyik különleges és egyedi. Utánozhatatlan, és megismételhetetlen. Egyedi DNS-sel.

Nem tudom melyik is volt igazán, talán mind egyszerre, mikor a pillanat tört része alatt kellett regisztrálnom valahová és a márti már foglalt volt.

ÉS...azóta is büszke vagyok a választott nevemre. Elindítottam (nem is) egy blogot, részt vehettem egy közösség életében, Ölelésnapokat, Mosolyköröket és Szeretetköröket szerveztünk, filmklubot és gyerekszobát, jó volt együtt, s ebben az együttben egy lenni a sok között. Szeretet volt. Ringató, nevető, segítő.

Talán azért lettem unique - hogy sose felejtsem, aki meri megélni, ami éli őt, az szeretni is tud. A szeretet a bátrak igazsága.

Talán semmi nem olyan fontos alap, mint hogy meg tudjuk kik vagyunk, honnan jöttünk, merre tartunk, s utunkra leljünk. Nagy szavakat használva: hogy megtaláljuk és megvalósítsuk önmagunkat. Hogy érezzük, valami nagynak apró, tört része vagyunk, mégis fontos része. Kapcsolódunk egy lánchoz, s abban minden egyes láncszemnek dolga van. Mint minden kis csavarnak egy gépezetben.

Unique. Egy mindenkiből ebben az univerzális világgépezetben, mégis önazonos, ha tudja mit szeretne elérni s képes a saját csodalámpájára lelni bánat idején s mások segítségére is siet, ha úgy adódik.

Mit is mondott Picasso? Leld meg különlegességed (kreativitásod, teremtő erőd), hogy miben vagy tehetséges és csináld (meg), majd add tovább.

Én hiszek a csodákban. Ott rejtőzik mindenkiben. Benned is ott van. A kérdés, érdekel-e, észreveszed-e, akarod-e tudni.

Szeretettel:
unique**
akiéliamiéliőt

:-)

Festmény: Justin Gaffrey