2013. szeptember 15. vasárnap - 14:06 | beküldő: unique

Belső mosoly... Ahogy olvastam ezt az írást, ... eszembe jutott valami...

A megbocsátások hatalma, igen!

"A megbocsátás nem felejtést jelent, hanem csak azt, hogy elengeded a másik torkát."
Megbocsátani... ! Elengedni!

Olyan, mint amikor álmodban nem a tehetetlenség vagy a félelem feszít már, mikor futni akarsz, vagy épp csak szakadék szélére érsz és lenéznél..., hanem könnyedén és szabadon tudsz futni, megállni, zuhanórepülésben felhők felé s fölé szállni.

Eltűntek volna a körülmények, a nehezítő dolgok?

Nem. Csak megtanultad kezelni őket. Viszonyulni hozzájuk. Máshogy hozzáállni.
És rájössz, hogy mi is az igazán fontos. Néha csak a zuhanásban látod meg a dolgok igazi értékét.

"Felelősséget vállalni nem könnyű. Pedig elsősorban magunkért kellene. A létünkért, az egészségünkért, a békénkért." (szsm)

A belső tisztaság ennek hozadéka... a lét könnyűsége...
***

Van aki táncol az esőben. Van, aki csak elázik.

Látszólag semmi különleges nem történik benne, mégis egy hétköznapi csoda: ESŐ.
Hatása jövőbe révedő, delejes, s ahogy bámuljuk a cseppeket, múltunk minden búja elfolyik.

"Amikor kilépsz a munkahelyedről az utcára (talán ebédszünet vagy valami más), a kapu alatt automatikusan kinyitod az esernyőt, mert esik. A táskád a válladon, jobb kezedben tartod az ernyőt, s mielőtt kilépsz az esőbe, kicsit körülnézel, majd lassan elindulsz.
Az utca tele emberekkel, autókkal, zajokkal. Mész, de egyszer csak lelassulnak a lépteid és megállsz. Az ernyő alól felnézel a borús égre, az esőre, s mintha éreznél valamit. Leereszted az ernyőt, amely összecsukódik.
Állsz az esőben, kezedben az összecsukódott esernyő, fejedet felveted, ajkaid kicsit nyitva, s rájuk esik az eső egy-egy cseppje.

Más cseppek a homlokodat érintik, de sem az ajkaidról, sem a homlokodról nem folynak le a cseppek, hanem részeddé válnak.

Felfele nézel, valahova nagyon messzire, ahonnan jönnek azok a cseppek, amelyek Neked lettek szánva. S azok a Tieid is lesznek, tested részei, lelked részei.
Ahogy ott állsz, lassan gyöngyház-színű fény-glória vesz körül, amelyet erőd táplál és azok a cseppek, amelyek oly messziről jöttek Hozzád. A fényt nem látja senki más, csak Te meg én, s Te nem is csodálkozol a fényen, mintha már vártad is volna.

Körülötted az emberek futnak a dolgukra, némelyek furcsán néznek Rád, némelyek elrohannak Melletted és csodálkozva fordulnak vissza: "Ennek meg mi baja?", majd mennek tovább.
Vannak, akik nagy ívben kikerülnek, mert félnek Tőled, hiszen nem úgy viselkedsz, mint a tömeg. Te pedig állsz még egy kicsit, töltekezel az erővel és a szeretettel, majd lassan tovább indulsz.

Lépteid könnyű táncok fűzére, s a Rád hulló esőcseppek ezerszínű fényszikrát hányva porlanak a semmibe.
Amikor visszatérsz a munkahelyedre, egy pillanatra megáll körülötted az idő, senki nem kérdez semmit, csak néznek, csodálkozva, irigykedve, értőn és értetlenül. S az egyik, aki már nem bírja tovább szó nélkül, az is csak ennyit mond: "Ez Tündérországban járt!"

Te pedig végzed a dolgodat, mint máskor és mosolyogsz, mosolyogsz..."
(Pipacsvirág)

***

Nagyon örülök, hogy eljutottam oda, ami a mai nap is volt. Sírás, beszélgetés, öröm, söröm, versem, bánatom, minden, ami kell egy élethez. Így együtt.

Egyetlen nap, mint egy gyorskarma. Lelkiismerettel, adással oldható. Akkor is, mikor nem érdekel, kapok-e bármit is, mert úgyis tudom, mindig beleesem egy gödörbe, de a tarsolyomban mindig egy érzéssel és egy gondolattal gazdagabban jövök ki és lépek tovább, mintha csak egy leckét kapnék. Tanulni és megtanulni! - s nekem senki ne mondja, hogy jó pap is holtig tanul, mégis hülyén hal meg: akkor nem tanulta MEG a leckét. Hogy az élet egy átszállóhely, s nem állomás. Nem masnival jön, de ajándék. Hogy mindennek oka van, és ez általában mindig később esik le.

Hogy minden értem történik, s mégsem mindig nekem adatik. És csak rajtam áll, melyik oldalról is nézem. S hogy minden nézet jó, amiben meglátom keresés nélkül is a jót.

Igaz, nevelnünk kell szemünket látni a jót.

Még "szerencse", hogy a "véletlen" utamba vezérelt jó embereket...

Akik nem csak eláznak, de táncolnak az esőben.
Akik azt mondják, amit gondolnak és azt teszik, amit mondanak.

:-)

Szeretettel Pipacskának. Is. Benső mosoly.

Meg egy igazi is:

:-)