:-))
nézz a szemembe... s megmondom kivagy(ok)-e...
:-))
Irisz: mint szivárvány (görög mitológia), s ugye a szemek...
/mik ha szemtelenek, nem szemezek!/
:-))
2014.01.06. 13:33
Dream it, wish it, do it. - Mr. Alkohol
Mr. Alkohol - fals belső szabadság
2013. február 25. hétfő - 16:59 | beküldő: unique
"Minden emberben benne van az isteni szikra. A lelki érettség foka dönti el, mikor kezdünk kutatni rejtett énünk után. Az, aki nem a saját útját járja, előbb-utóbb megbetegszik, hiszen minden fizikai fájdalom, rossz érzés üzenet a lelkünktől……
A lényeg, hogy azzal foglalkozz, ami Te vagy, találd meg az életben a megfelelő segítőtársakat, és teremtsd meg a belső harmóniádat. Csak ez számít, semmi más."
(Szepes Mária)
****
Nyom a szív, a tüdő nyöszörög, csontjaimban érzem az esőt, a tavaszt, a rohanót... Hajnali 5 óra, napfelkelte előtt, mikor a legsötétebb az éj, s a leghidegebb a levegő. A legtöbb ember hajnalban hal meg, egyedül. Gyere tavasz, majd megleszünk. Hőhullámokon és Konzervlevegőn. Már dobozolom a hőt hidegebb napokra s a levegőt a friss hidegből melegebb, virágporos időkre....
... mert nem én lennék, ha meg nem érintenének belül és tovább nem taszigálnának a szél csendes lökései, holott nem látom, csak érzem, ahogy félem és felém s hozzám vágja a sűrűt, s ahogy tár ki ajtókat, csuk be ablakokat...
... mire megtanulsz énekelni, a dalod már nem arról szól...
Más az életem, elhagytam embereket, kiléptem egyesek, sokak életéből, nem léptem be újakéba, csak leginkább a magaméba. Keresnek, várnak, kérdeznek, mi van velem, s én csak annyit mondok... változom... s teszem a dolgom, hisz hirtelen oly sok lett...
Furcsa tehetetlenség és szorongás tör rám néha mégis, mikor találkozom régi énemmel egy pillanatban, egy régi barát szemében látom saját lelkem, mikor a kávéházakban csendjében, a médiasarokban éreztem egyedül otthon magam, s vártam azt, ki oly kedves nekem, de ő még nem volt rám kész, s csak hittem, egyszer az lesz. Aztán rájöttem, nem, nem ez kell. Csömör, a drágaság rásegített,a cigi már rég nem kell, hogy idemeneküljek, s ne otthon büdösítsek, a barátok szanaszét, eltűntek, ők is jobbára otthonra vágynak, de otthon; nyílnak a szívek, s zárulnak a pénztárcák, nyílnak az otthonok, s zárulnak a kávéházak, a magány már nem barát, de te Barátom még ott ülsz és vársz, vársz, még mindig vársz... valami csodára s sosem jössz rá, hogy benned ragadt. Mr. Alkohol ámít, illúziókat ad, s nyit meg kapukat s az indulatos démonjaidat is kiengedi, mikre később nem emlékszel, csak arra, hogy végre lett önbizalmad, s kimondtad. Ki, igen, de hogy?
Barátom lettél, megosztottad velem csodás utazásaidat, magányunkat enyhítettük, vidámságunk tapintható volt napokig, hisz nem ártott meg semmi, ha együtt voltunk, vagyunk, s kevesebb volt, amit beengedtél magadba Mr. Alkoholból, ha kidumálhattuk magunkat. Kibeszélted az életed, megosztottad velem az érzéseidet, s vártál valamire, TE is.
Tudom, milyen hosszú az út, hogy máshogy lássunk és mennyire feszít a tehetetlenség, hogy mindenki saját kárán tanul, csak ha véknyába vág az élet és a saját bőre a tét s a kávéházak nyugalma csak átmeneti, bolygó magára maradt önmagad nem ott találod.
De ezt addig nem hiszed és nem érted, míg mardos a vágy valami után, ami fogalmad sincs, hogy mi és telhetetlenül élsz, mert már semmi sem elég, s közben elfelejted, hogy múltad miatt darabokban vagy, s nem rakod össze magad, csak halogatsz, elveszel a részletekben, befogadni képtelen vagy, harsányan kiabálod az életnek, nem eszel meg, majd én téged s dühöngsz, és bántasz másokat, de legfőkébb magadat.
És rágja az agyamat a semmi és a minden, robog az élet s én mintha ülnék egy vonatban, ami már másfelé tart, de húznám a vészféket, mikor sikoltó hangot hallok a múltból, imbolygó árnyakat, kérlek segíts, egyedül vagyok, és könyörgöm Mr. Alkoholnak, adja vissza a barátom, és csak hagyom ahogy hangtalanul befelé sikít, s ahogy zakatol a vonatom, és én nem tudok leszállni. Akarnék, de húz a vissza a meleg, az otthon, s hogy nekem is dolgom van még, rengeteg s már nem tudom beengedni a régi életem, annyira idegen, s annyira jó, hogy végre van kivel megosztanom.
Dünnyög a fejem, s habár az agyrák éhen halna bennem, pörög, s nem hagy aludni. Nem hagy zötykölődni a kis meleg életemben, mert nem, nem hagyhatom magára. Fura dolog ez. Többet rontok rajta, ha újra és újra mondom, s mégsem tehetem, hogy magára hagyjam, olyannyira tudom, mennyire fáj az igazi árvaság. Az érzelmi árvaság.
Ideig-órákig kapukat tár s színeket, erőt, önbizalmat ad a bor, vodkával működik a szaxofon, enyhíthető a magány, az elválások fájdalma, dicsérjük is, nosza, jó is az elején, oly szépnek látod a világot, s benne magad, aztán folyamatosan húz bele valamilyen sötét, haragos, dacos áramlatba, majd a kilátástalan semmire ébredsz.
És képtelen vagy elhinni, hogy ez csak a csodabor hatása csodák nélkül, remeg már a kezed hajnalban is, nekem bevallod, s nem tudod, hogy mások szólnak, vajon téged láttak-e imbolyogni oly késő éjjel és én érzem, mennem kellene és beszélni, meghallgatni téged, mert nem hallgatsz senkire, mert az élet elbánt veled, s a vodka és a bor az egyetlen drogod s barátod, mert beindít, mesevilágot ad, érzéseket élsz meg, verseket írsz, különlegeseket alkotsz, s minden férfi a kegyeidet lesi, ha csak kicsit is bepörögsz tőle s a zenéd is meghallja. Úgy szól a szaxofon, hogy abba beleremeg élő s halott is, oly tömény szenvedély és életvágyás rezeg körbe s mindenkibe, mintha áramütés érné a hallgatót, s furán pislant, mikor vége, maga sem érti, ez mi volt? Ez te vagy? Ezt hogy csináltad?
És nem hiszed el, hogy csak annyi elég, hogy minden második pohárral kihagyod, úgysem érzed a hatását, csak a bánatot, mit benned hagyott, tán örökre, s magad sem hiszed el, hogy van egy olyan lány, aki maga a csoda, s szereti a világot, s benne önmagát, hisz ezt magad is mondtad, s ital nélkül ha kibírnád kicsit, akkor kitárod kezed és forogsz csak úgy, rácsodálkozol arra a lényre, aki te vagy, aki elfeledi, mert felfedi és elfogadja, hogy a kispolgári élet soha nem is volt nekiszánva, s megbocsájtja, ha az anyja ezt kéri tőle számon, sőt rád telepszik s nem hagy felnőni, mert nem fogad el téged, s nem is lát, s ez fáj, s te ezért bántasz másokat, s ha erre ráébredsz, hogy erről nemcsak ő tehet, s ő ilyen és a maga módján szeret, s neked se kell megfelelned neki azért, hogy szeressen, akkor magadat talán majd nem itallal ringatod, nem fogod utálni magad azért, amit tesz veled a szeretet jogán, s te hagyod a szeretet nevében, hisz akkor is lesz önbizalmad elvágni a köldökzsinórt, kimondani a frankót, s nem elinni a bankót s a bankot.
Kérlek kedves Alkohol, add vissza a barátom.
Barátom, hiszek benned.
***********
"Annyira tökéletesen fogalmaztad meg a magukfajta nő mindennapjainak gondolatait érzéseit. A legjobban a kérdésed talált meg. A ki mondtad, de hogy?
Mindig ezzel van a baj. Mire végre kimondom addigra magukkal ragadnak az indulat hullámai. Dolgozom rajta, hogy ne így legyen!Mégis olyan ez , mintha a szélnek azt akarnád megtanítani, hogy mindig csak szellő legyen! A szél az szél. Öntörvényűn járja a maga útját." (b)
Eltöprengek:
Valóban. Ez külön megér egy posztot.
Gyógyítható. ÖN/Szeretettel, türelemmel. A szél az szél, de nem mindegy, hogy mit kap fel! Koszt, káoszt, tépett, elsárgult levelet vagy a virágok tiszta illatát, a fű harmatát, a madarak énekét!
:-))
Végül is MINDET felkapja, s csak rajtad múlik, mit hallasz, látsz meg belőle! Csak azt, ami te vagy.
És nagyon félelmetes tud lenni.
Ki vagyok én? Kivagyok?
Van, ki hajlik és áramlik a szélben, s nem törik.
Nekik könnyebb halni, élni, észrevenni a madárdalt, a hattyúdalt, a kottában a vibrátót, a crescendot.
Nem ragadhat beléd az évek alatt felhalmozódó káosz és kosz, mert akkor semmit sem viszel magaddal csak a lélek terheit, ha a test megpihenni vágyik is.
A határ vékony! Az öntörvényű, aki nem érzi a harcos alázatát, nem alkuszik, nem rugalmas, nem nyitott, a szemét, fülét becsukja a rossz előtt, de a jót sem engedi így be!!!!
S aki nyitott, az kap, lát jót is, rosszat is, eleget. Mégis, ahol gyenge, ott lesz erős, ha idejében észbekap és az egót állítja a szív szolgálatába.
Mert talán ez az élet egyetlen értelme. Megtalálni benne önmagunkat, a lélek csodáját, a szeretetet elfogadó s adót, még akkor is, mikor esélyt nem látsz a jóra.
Pedig csak ki kell bekkelni a köztes időt.
:-))
A karmának nincs humorérzéke, de nekünk legalább van, s nem engedjük a nyakunkon ülni!
Elég egy őszinte csók, egy igaz ölelés, és borul rendesen a karma!
Nem hiszek abban, hogy a sors nem változtatható, hisz az sem tudjuk mi is az! Nem hiszem, hogy a dolgaink véletlenül történnek velünk. Nem csak nem hiszem, de számtalanszor tapasztaltam így. Megnyugtatott.
A sors, mi megadatott, nekünk Titok!
S csak akkor teljesül be, ha előbb megtesszük, ami tőlünk telik. S aztán látjuk csak meg, hogy tényleg hogy mi is a sorsunk. Akkor könnyebb elfogadnunk is.
Békés harcosként, nem dafke amazonként :-))
Eszembe jutott, láttad már a Sors-ügynökséget?? (tavalyi film - Matt Damonnal, a Godd Will Huntingból)
...
És Albert Györgyi (A. GY.) jut eszembe, kiről közösen beszélgettünk itt, emlékszel?
És arra jutottunk, hogy az öntörvényű képtelen alkalmazkodni, beilleszkedni, alázattal élni s elfogadni. Nem mindent, s nem mindig, de e nélkül mit vár mástól? Tiszteletet? Hát persze, amilyet ő ad, olyat kap!
Szeretetet? Milyet? Hisz az sem tudja, milyen önmagát szeretni úgy, hogy önmagán túl másokat is szerethessen.
Akkor is eléri a céljait, ha közben emberek hátán mászik fel, s közben maga is törik... maga sem érti, mi is, ki is ő, s amit vonzz, az mind csak Ő, amit kisugároz, s nem az, amit uralni vagy birtokolni vágyik!!
A.GY. ... milyen érdekes... az agy... az elme hatalma, a saját szemüvegeink, felfogásunk, érzéseink, vágyaink, sóvárgásunk, korlátaink ...
Hülye az agy. Szív nélkül, nem ér semmit. Csak okos lehet, de bölcs soha.
:-))
Mikor tanuljuk meg, hogy a szeretetnél többet senki nem kaphat és adhat?
Felhívott egy régi barátnőm, ezzel a szöveggel! Ó, hát ide is el lehet jutni, főleg ha a becsület is megmarad és pénz se elég...! Van remény!
Van remény!
Mondok másik példát is, mert az egoizmus, az önző, korlátolt öntörvényűség korbetegség!
És mondok harmadikat is, mert reng a föld, ahogy változunk s ahogy öregedünk, s veszítjük el, amink eddig természetes volt...
De annyit tudnék erről írni! Annyi embert látok, ki lát, akar, felismer és vált!!! Mindenek megírom a történetét, aki váltott, hiú, büszke, irigy egóból derűs, befogadó, elfogadó alázatba, mert érti, ettől nem lesz kevesebb!!
"Ne adj igazat nekem.
Neked túl kevés van,
nekem meg éppen sok is."
:-))
Jó kis hozzáállás, nem?
Pfff... Mondtam én, ez külön poszt...
Pszt. És bocsi, hogy ennyi lett.
-**************************
Hozzászólások
Írisz-diagnosztika...
Kila :-)
http://www.schefferj.ps.hu/images/Nature/Flowers/Flo_FleurDeLis/Irisz1_8...
Szép álmokat!
Álom az alomban
álom az álomban...
kincsem a malomban
mit lelkem tart talonban
:-)
Nyitott kézzel szeretni
Ez jutott eszembe... kedves Szmörcsi!
Valóban. Egy embert is nehéz megmenteni, nemhogy a világot.
Önmagadtól senki nem menthet meg.
De erre ráébreszteni, segíteni lehet, sőt, igaz barátok, igaz szerelem esetében magától kér és ad az ember.
De ahhoz, hogy a változás tényleg megtörténjen, ahhoz kell a jó diagnózis, amit elfogad. No ez a legnehezebb. Elfogadni, hogy a másik arcunk, a rosszabbik énünk ilyen.
S az is egy szint, mikor rájössz, hogy bajban vagy, és MERSZ segítséget kérni.
Sok megrázó esetet ismerek. Kell a meghallgatás, az odafigyelés, sokkal jobban kell, mint gondolná az ember. A folyamat elején kell egy másik ember meghallgatása, biztatása. Mert a másik fele, a gyógyulás, ahhoz kell a másik is, és senki más sem.
A drogambulanciák, az addiktológia, a baráti meghallgatás, a vallásosaknak a papok, a világi életben a pszihomókusok, vagy ezó-guruk csak indítók. S bizony vannak köztük olyanok, kik nem tudnak érdemben segíteni, jól kérdezni, meghallgatni, hagyni, hogy a saját bőrén érezze meg az ember, csak kliséket húznak az emberre. Könyvszagút s nem életszagút! Valóban, a forgatókönyvek ugyanazok... de kérem, benne mindig MÁS a főszereplő.
SOK a rossz segítő. Ezt is meg kell tanulni szűrni. De pont egy érzelmileg instabil embernek nehéz ezt megtenni. Így hát nagy a felelősség, ténylegesen, a segítő barát részéről. Néha csak egy szó elég! Néha csak egy bátorító ölelés! Pláne, ha kérik! Érzed azt, MIKOR van rád szükség és mennyire léphetsz be más intim szférájába és ehhez nagyon kell ismerned a másikat. :-)
Csak az igazi barátság, szerelem lehet a jó segítő. Hát ezt tanulgatjuk, mindannyian.
(Carl Rogers: Nyitott kézzel szeretni)
"Egy könyörületes személy, látva hogyan küszködik egy pillangó, hogy kiszabaduljon a bábból, segíteni akart neki. Nagyon gyengéden kitágította a szálakat kialakítva egy kijáratot. A pillangó kiszabadult, kibújt a bábból, bizonytalanul bukdácsolt, de nem tudott repülni. Valamit ez a könyörületes személy nem tudott, és ez az, hogy csak a megszületés, kibújás küszködésén keresztül tudnak annyira megerősödni a szárnyak, hogy repülni lehessen velük. Megrövidített életét a földön töltötte, sosem ismerte meg a szabadságot, sosem élt igazán.
Én úgy mondom, „nyitott kézzel szeretni”. Ez egy olyan tapasztalat, ami lassan ért meg bennem, a fájdalom tüzében és a türelem vizében kovácsolódva. Azt tapasztalom, hogy muszáj felszabadítanom azt, akit szeretek, mivel, ha rákulcsolódom, rácsimpaszkodom, vagy megpróbálom irányítani, azt vesztem el, amit megtartani próbálok.
Ha megváltoztatni próbálok valakit, akit szeretek - mivel úgy érzem, én tudom, milyennek kellene lennie - akkor egy nagyon értékes jogától fosztom meg: a jogtól, hogy felelősséget vállaljon saját életéért, választásaiért, létformájáért. Valahányszor ráerőltetem a kívánságomat, vagy akaratomat, vagy hatalmat próbálok gyakorolni fölötte, megfosztom a fejlődés, érés lehetőségétől. Birtoklási vágyammal korlátozom és keresztezem, és teljesen mindegy, mennyire jó szándékkal.
Korlátozni és sérteni tudok a legkedvesebb óvó cselekedetemmel – és védelmem, vagy túlzott figyelmem szavaknál ékesszólóbban mondja a másik személynek: „Te képtelen vagy magadra vigyázni, nekem kell veled törődnöm, rád vigyáznom, mert te az enyém vagy. Én vagyok érted felelős.”
Ahogy tanulom és gyakorlom, egyre inkább azt tudom mondani annak a személynek, aki szeretek: „Szeretlek, értékellek és tisztellek téged. Bízom abban, hogy birtokában vagy, illetve ki tudsz fejleszteni magadban egy olyan erőt, hogy mindazzá válj, ami lehetséges számodra, ha én nem állok az utadba.
Annyira szeretlek, hogy teljesen felszabadítalak, hogy egymás mellett járjunk örömben és bánatban. Együtt fogok veled érezni, ha sírsz, de nem foglak arra kérni, hogy ne sírj. Törődni fogok a szükségleteiddel, támogatni foglak, de nem tartalak vissza, amikor egyedül tudsz menni. Mindig készen fogok állni, hogy Veled legyek a bánatodban, magányodban, de nem fogom azt elvenni tőled. Igyekezni fogok, hogy figyeljek a szavaidra, azok jelentésére, de nem ígérem, hogy mindig egyet fogok veled érteni. Néha dühös leszek, és akkor ezt olyan nyíltan meg fogom mondani Neked, hogy ne kelljen különbözőségeink miatt elutasítást, vagy elidegenedést éreznem. Nem tudok mindig veled lenni, nem hallom meg mindig, amit mondasz, mert van, amikor magamra kell figyelnem, magammal kell törődnöm - és ilyenkor is olyan őszinte leszek veled, amennyire tudok.”
Tanulom, hogy ki tudjam ezt fejezni azoknak, akiket szeretek, akikkel törődöm, akár szavakkal, akár azzal, ahogyan létezem másokkal és magammal. Én így hívom, „nyitott kézzel szeretni”.
Nem vagyok képes mindig távol tartani a kezemet a bábtól, de már egyre jobban megy."
"Igen, a repülés öröméért...
"Igen, a repülés öröméért... mégha a többi sirály ki is nevet érte."
Tudod milyen kevesen bírják, ha kinevetik?
Tudod milyen kevesen érzik ilyenkor is magukban az erőt, és "vakon", "süketen" is, de csinálja, ami éli őt?
Ha már ráébredt...
Ha már ráébredt arra is, hogy soha ne hagyja lebeszélni magát arról, amit meg akar csinálna. És soha ne hagyja magát rábeszélni olyanra, ami egyszerűen nem megy neki és nem akarja.
Ki a szabad?
Aki azt teszi amit akar?
Talán... Aki nem teszi meg, amit nem akar.
Kor s hely - korhely...
Kor lát. Kór lát.
Jó az idő s a hely. Így görbüljek meg! :-))
:-)
Kila!
Ez mindenkinek, aki kicsit nyitottabb, akinek fontos a családja, a lélek nyugalma, s bírja egy ideig gyomorral, nyelvvel, aztán... a test jelez, ha a lélek gondban van!
És keressük a megoldást. Mert kell a pénz, a meló, de nem mindenáron!
A lehető legnehezebb kérdést tetted fel!
Akik itt ténykedtek, vajon miből élnek?
MLM? Könyvírás? Eladás? Marketing?
A kérdés nehéz. Egyelőre a test ad választ, mit lehet, és az elme, mennyire vihetem le az igényeimet. S mennyire vesztem el korlátaimat, ott belül...
Mert akkor végül is ... megtalálod önmagad és a helyed a világban. A pénz plusz bónusz, kellemes mellékhatás. Áramlik. De csak annyi, ami elég. Eddig így történt velem. Mindig volt annyi, amennyi kellett. Mindig csak annyit akartam, hogy ne rontson el.
Sose érdekelt igazán. Lehet, ezért. Nem tudom.
Harmi!
Nem az kell, hogy gyorsan olvass, hanem hogy értsd... :-)
"Az olvasás jóllakottá teszi az embert. – mondta Lord Bacon, s az elmével is úgy áll a helyzet, mint a testtel. Az étel megtölti a gyomrot, de a test csak akkor veszi hasznát, ha megemésztődött és feldolgozódott. Az elmét is meg lehet tölteni olvasással, de ha azt nem kíséri gondolkodás, nem emésztődnek meg az olvasottak, s az elme nem gyarapszik velük, sőt valószínűleg túlterhelődik a magáévá nem tett gondolatok súlya alatt, inkább gyengül, nemhogy erősödnék."
Ha 2 szót is továbbgondolsz, már megérte..
:-)
Na ott a pont! Erről
Na ott a pont!
Erről gajdolok. Csak közben ide-oda repkedek, s több helyen vagyok egyszerre... :-)))
Harmi! :-)
De jó!
Csak lazán. Ne mind egyszerre. :-))
http://hu.scribd.com/doc/55989541/589-Richard-bach-Jonathan-Livingston-a...
A karrier is lehet drog,
A karrier is lehet drog, függés...
... végül is a címre és a témára utalva, a függés a vélt szabadság illúziójának érzésévé is válhat, s mint a drogos, úgy használod fel magad, s válhatsz magadtól életidegenné.
Lehetne a cím más is. (MR. Függés, Mr. Drog. Mr. Kín és Dr. Elme)
De most ez. Túl nagy szelete ez a mai kornak.
Harmi!
Hát... szerintem nem. Ezt csak azért gondolom, mert itt a Földön 3 percen is múlik valami.
De ha álmodom, akkor mindig ott vagyok, az idétlen, időtlenben.
S ez megborzongat. Mikről nem tudunk még, mennyi mindent nem tudunk még... s minél többet tudsz, annál jobban rájössz, hogy semmit sem tudsz, minden tele van lábjegyzettel, apróbetűs kiegészítéssel, csak egy dolog lesz talán, majd egyszer, haladva a korral, öregedve testben, de érni lélekben, és csak egy dolog lesz, ami tényleg fontos lesz. Kinek mi. Na ez a Titok. TE. TE magad.
Mint kicsiny mása az Univerzumnak, benned a törékeny emberi és a hallhatatlan csoda, az isteni szeretet... a lelked...
És a sirályt, ha csak az elejét is, de egyszer olvasd el, úgy értem bele...
(a gugli a barátod)
Igy van! Ez az alap! De erről
Igy van! Ez az alap! De erről már annyit beszéltünk... csak más szavakkal... van valami ezen túl is??
Képzeld el, majd játssz vele, mintha tied lenne, érezd az örömét, majd engedd el s tedd a dolgod!
Valóban! Na ez a kibekkelés, a türelem, nem gondolni arra, hogy mire vágysz, mit álmodsz, és mégis... : Dream it, wish it, do it.
:-))
Kor-lát nélkül. S ami megy engedd el, ami jön fogadd el... bár ez azért nehéz szerintem ebben a céltudatos és karrierista világban...
Az utazás is csak így érdekes. Meg a karrier is. Cél az út. Talán. Bár tévedhetek. Emberből vagyok. Hál' Istennek! :-))
:-)
A nyúl egy jellem kérem. Ül a
A nyúl egy jellem kérem. Ül a fűben és nem szívja.
:-))
Ideért! Köszi!
http://www.galeria_sziszi_kepgyujtemenye.abbcenter.com/?galstep=1&id=214723
Milkás hatás?
Milkás hatás? Endorfintermelő.
Na félre a viccet. Ma 10 milliószoros nap van. Ma mindenképp legyen a vércsoprtunk B+. Be pozitive!
:-)))
Pfff.
Harmi! :-)) Mekkora lenne így
Harmi! :-)) Mekkora lenne így a 10 milkás hatás... összeadódik, de talán szorzódik... szeretethullám öntené el a földet... de minimum milka- vagy mogyitenger .-))
Itt a földön van köztes idő.
Itt a földön van köztes idő. :-) Kívánságod elindítod, játszol vele, belebújsz, mint az öröm nagykabátjába, majd elengeded... s ha okosan kívánsz, meglehetősen pontosan tudod, mit is akarsz, akkor csak csöppet vagy nem csöppet, de várni kell, míg az UNIVERZUM leküldi a polcra, s te eldöntöd, leveszed-e...
Türelem. Naná, hogy kell. Mindenhez.
Pedig nincs idő. Valóban. A 4. dimenzióban. :-))
4. dimenzió: Egyeseknek a mennyország, mások szerint netán a szeretet dimenziója, megint mások szerint a tér-idő görbület időtlenné válva és végtelenné, ahonnan indulsz, oda érsz, azonnal..., meggörbítve a teret , A pontból B pontba eljutni egy szempillantás s nem hosszú út áll előtted, mi a fénysebességgel határos, avagy épp hogy nem... na de ez ... egyeseknek idétlen, másoknak időtlen :-))
Ismered Richard Bach: John Livingstone, a sirály c. novelláját?
Nem semmi, bár kicsit nehéz, mert újszerű a látásmód, a nézőpont...
Köszi a verset, tetszik!
Kila, Harmi! :-))
Ok! Küldöm a mogyit cseppekben, odaért már?
Ha mindannyian együtt mogyizunk, milkás lesz a hatás! :-))
OMG!
Köszi!
Kila :-)))
Velem nincs gond. Korlátaim csak fizikaiak.
:-)) Egy Barátomért írom :-(
A homokozóban, habár most aranylik a homok, s pár strucc nem bírja ki... feje bent, s nem gondolná, hogy a feneke marad szabadon, lehet, az rosszabb megoldás. S nem biztos, hogy ha a fejét kihúzza a homokból, nem lesz ezzel tele a szeme. :-)
S akár még másra is dobálhatja. :-(
"Minek látsz, az vagyok"...
Szép napot Kedves! Szia!
Vers Elek
Jó nekünk, hisz költünk
szívet és kedvet töltünk
fájdalmat, mérget öltünk
vágykabátot magunkra öltünk
nem tojást vagy pénzt költünk
időt sem öltünk, de töltünk
kopp-kopp, hipp-hopp
ott legyek, ahol vagyok!
:-))