Az eleje kicsit vontatott, nehezen indul, de mindennek szerepe, oka, ideje, tere van.
A 2011-es TIFF fesztivál nagyon érdekes filmje.

A film az elvesztés fájdalma, a szeretett fél elengedése körül forog. Durva felismerések, megbocsátások és elengedések tárháza.

Eszembe juttatta a saját életem: minden kapcsolatért meg kell küzdenünk és nem odadobni az első pár év után. Kapcsolatról beszélek. Szerelemmel, közös gondokkal, tervekkel, megélésekkel. Hibákkal! Egymás visszhangjaival, tükreivel!

Minden kapcsolatért alapból tenni kell és ami helyreállítható, az helyre is fog állni. DE... kettőn múlik... és nem minden kapcsolatot érdemes!!!

Akkor még nem tudtam: aki menni akar, nem szabad visszatartani, sőt, segíteni kell neki csomagolni. Ez nálunk sem így történt, hisz hazugságok erdejébe csöppentem. Jól döntött(ünk), mikor elváltunk. De nagyon csúnyán vált el tőlünk. Sosem feledjük.

DE megbocsátjuk. Már bocsánatot kért, beszélőviszonyban vagyunk. A gyerekeink szokják az én és az ő új helyzetét.

Ezt a filmet ő hozta ma nekem, mindenféle (lelkiismerete-oldás, igen) kerti finomsággal.
Igen, sírtam. De vele szemben már nincsen bennem sem harag, sem gyűlölet, se semmi. Közöny és egyszerű kedvesség, mint bárkivel.
Magamért sírtam.

Lélektársam nem egy van, sok van. De ikerlángom... hát nem tudom, valaha is megtalál-e. Vagy ha megtalált, vajon a sok egymást csiszolás belefér-e...

Fontos és lényeges, hogy az ember (ne görcsösen, de) akarjon boldog lenni. Hogy engedje magát boldognak lenni, lelkiismeret-furdalás nélkül. Persze ehhez kell valami más. Valami felszabadító. Valami eltökélt, elfogadó, de mégis elengedni tudó! szeretet.

Ez a házasság mintha-szerelem volt, kellett. Nem, nem csalt meg az emberismeretem, csak azt nem tudtam, ki vagyok és mit akarok. ... és nem volt elvesztegetett idő! Minden kapcsolat tanítás vagy áldás.
Vagyis...
...még sokat kell tanulnom. A világról, de legfőként magamról. Még csak 8 éves múltam. A kilencedikben vagyok. A rendrakás évében.

***
Cafe de flore

Ismertető: Két párhuzamos világ, két párhuzamos történet. Bár majd fél évszázad választja el a kettőt egymástól, mégis összeköti őket a téren és időn átnyúló szerelem, szeretet érzése. Az egyik történet Jacqueline-ről szól, a fiatal anyáról, aki Párizsban él a múlt század hatvanas éveiben, és egyedül neveli a Down-szindrómás fiát. A másik történet napjainkban játszódik az Atlanti-óceán másik oldalán. A kanadai Montreálban élő disc-jockey sikeres a szakmájában, ám ehhez az kellett, hogy az ifjú barátnője kedvéért elhagyja a feleségét.

online:
1. http://www.putlocker.com/file/A9DF2D4EF715BF3D#
A "Click to play"-re kattints.

De a szokásos legális formákban is letölthető a filmespolcról vagy a filmvadászról, mozicsillagról.

http://www.filmespolc-letoltes.com/cafe-de-flore-2011-letoltes-ingyen/

ha nem, hát akkor meg, nem...
... de ha igen, hát a vége, nagyon érdekes... nem szokványos, és bizony hajlok, egyre többször arra, hogy higgyek abban, magam választom a családom, oldjam a karmám adással, jó lelkiismerettel... az álmok üzenetében mindig is hittem... hányszor fejtettem meg magamnak... jól tettem.

Ikerlángok:

http://www.bluedolphin.hu/cikkek/olvasnivalo/ikerlang-talalkozas-lepcsof...

Sokat foglalkoztat engem is ez a téma és van már jó néhány tapasztalatom is. Sok anyagot elolvastam, de az alábbi leírást nagyon hasznosnak találtam a saját életemben is, ami sokat segített a felismerésben és a megértésben. Nézzük meg tehát, hogy milyen szakaszai vannak az Ikerláng találkozásoknak. 7 szakaszt/ lépcsőt tudunk megkülönböztetni:

1. FELISMERÉS ÉS ÁTMENETI/IDEIGLENES SPIRITUÁLIS FELÉBREDÉS
2. PRÓBA
3. KRÍZIS
4. ELTÁVOLODÁS
5. MEGADÁS/ÁTADÁS
6. ÖNMEGVALÓSÍTÁS/RAGYOGÁS/MEGVILÁGOSODÁS
7. HARMONIZÁCIÓ

és még annyi minden...

******************************************************************

Utóirat, függelék:

FILMnapló:

A film kapcsán röviden összefoglalva azt a sok hosszút, amiről az utóbbi időben írásban gondolkoztam:

Az igazi szerelemben nem kell megbocsátani, nem kell alkalmazkodni, nem kell megfelelni, változni. Megváltozott tudatállapot, a feltétlen, önzetlen.
Hogy az igazi szerelemig, majd szeretetig (elfogadva, hogy a másik akkor is más!) eljussunk, sok mintha-szerelmet kell megélnünk. Sokszor kell elengednünk, megbocsátanunk és bocsánatot kérnünk, elfogadnunk a sorsunk.

Talán az egész élet erről szól, hogyan jussunk el idáig. Szeretni a bátrak és nyitottak kiváltsága.

Jobban kellene figyelnünk nemcsak az éber, de tudatalattiból érkező vissza-visszatérő álmainkra. Üzennek. Fejtsd meg őket.

***

http://www.pozitivgondolkodas.com/2013/07/amiert-legtobb-parkapcsolat-me...

"Váljunk olyanná, amilyenné azt szeretnénk, hogy ideális társunk legyen.
Hasonló a hasonlót vonzza. Ha hűséges társat szeretnénk legyünk mi is hűségesek, stb…"

Ha belül szépet... igazat, őszintét, akkor...

Nem azt vonzzuk be, amit akarunk, hanem azt, amire szükségünk van. Amilyenek épp vagyunk, ahol tartunk. Minden kapcsolat tanítás vagy áldás. Néha borzalmas felismerés. Néha megkönnyebbülő végre-összetartozás.

****

"Hogy mennyire szeret valaki, azt onnan tudod egészen pontosan bemérni, hogy mennyire tudja a hibáidat megbocsátani.
Mások lelkébe belebújni persze azt is jelenti, hogy az ember a bal szemével tisztán látja a másik hibáját, a jobb szemével megbocsát - és a szívével szeret, de az már nem biztos, hogy a másik élni is tud vele!

Az igazi szeretetben az a legnehezebb, hogy hagyja menni a másikat a maga útján. Segíteni lehet rajta, de megváltani nem, és ha a szakadék vonzza, nem tudod az útját állni. Sajnos. Attól még nagyon szereted. Fájdalmasan és reménytelenül.
Sokan éljük át ezt a tehetetlen szeretetet, nemcsak a párunkkal, de gyakran a gyerekünkkel is. Sajnos a bukásoknak, az elveszéseknek, a vétkeknek és zuhanásoknak fontos szerepe van a sorsunkban. Nem tudjuk kikerülni, és senki szeretete nem óv meg bennünket ezektől.

Ha ezt megérted: a szereteted bölccsé válik. Ez már nem emberi, hanem valódi, nagybetűs SZERETET.

Müller Péter"

***
"A lelke mélyén mindenki érzi, hogy van egy Igaz Társa.
Az újraegyesülés vágyával születünk e világra, a vággyal, hogy valakivel (újra) megéljük az EGYség csodáját a hétköznapokban.
De amíg nem vagyunk tisztában azzal, hogy valójában kik is vagyunk, addig folyamatosan csalódni fogunk.

Az "Igazit" nem kell keresni, ha harmóniában és egységben élünk önmagunkkal, akkor eljön.
Mikor már nem kutatjuk görcsösen, akkor találkozunk össze vele.
Ott, és akkor, ahol és amikor nem is gondoltuk volna.."

/Jégtörő/
***************************

.... nem akarom lelőni a film végét... de mindenkinek el kell fogadni a sors "véletlenjeit", "szeszélyeit", korrigáló korrektorát, korrekt orrát, míg leckének nem fogja fel a veszteségeket, kudarcaiból tanul és lehetőséget kovácsol, és amíg meg nem érik belül az önzetlen szeretetre.

Mert nem azt kapjuk, amit kívánunk, hanem azt ami MI magunk vagyunk. Amit kisugárzunk. Amire szükségünk van, a fejlődéshez, haladáshoz.

SOKKAL több van bennünk, mint gondolnánk. Sokkal többre vagyunk képesek, mint hinnénk.

Sokk-kal működik!

komment

Címkék: filmkuckó

süti beállítások módosítása