2013. december 18. szerda - 17:18 | beküldő: unique

Itt ülök egy kupac könyv között, az egész könyvespolc szétesett, ideje volt, a múlt mutatta most meg erejét, igenis tessék szanálni, de akkor rendesen ám, mutatok én még neked olyat, amitől eláll a szád... előbújnak, elbújnak, és ezt így játsszák velünk a tárgyak, a képek, a hangok, az illatok, a fények, míg egyszer csak azon kapom magam, hogy szállok velük együtt, amíg engedik, s szállok nélkülük, mert elengednek, s engedek, ha hívnak.

Már nem félek tőlük, nem félek sírni, nem félek nevetni magamon, már nem félek kimondani, már nem félek attól, hogy nem fogadnak el, már nem félek attól, hogy nem szeretnek, már nem félek szeretni, nem félek élni, nem félek félni.

Menthetetlenül hiszek abban, hogy okkal találunk egymásra, okkal bóklászunk egy ideig egy nyomon, vagy épp lazulunk egy lélekladikban, (néha ugyanaz fáj, néha ugyanarra vágyunk), mert akire igazán rátalálunk, s aki valóban ránk talál, talán tényleg csak egyetlen dolgunk van: átsegíteni egymást a nehéz időszakokon, addig, amíg szükségét érezzük. Ez nem feltétlenül fájdalommentes, egyik félnek sem: az őszinte szó nem mindig szép, és a szép szó nem mindig megnyugtató.

Maradok a katicáknál, ami talán az egész évemet 4 képben leírja. :-)) Mindenkinek jó (gondolat)takarítást és ünneplést kívánok! Mert Loreál!

Szabó Lőrinc - Szél hozott, szél visz el

Köd előttem, köd mögöttem,
Isten tudja, honnan jöttem.
Szél hozott, szél visz el.
Minek kérdjem, mért visz el?

Sose néztem, merre jártam.
A felhőkkel kiabáltam.
Erdő jött, jaj be szép!
Megcibáltam üstökét.

Jött az erdő, nekivágtam.
A bozótban őzet láttam.
Kergettem, ottmaradt,
Cirógattam, elszaladt.

Ha elszaladt, hadd szaladjon,
Csak szeretőm megmaradjon.
Szeretőm a titok,
Ő se tudja, ki vagyok.

Isten tudja, honnan jöttem,
Köd előttem, köd mögöttem.
Szél hozott, szél visz el.
Bolond kérdi, mért visz el.