2011. október 29. szombat - 21:45 | beküldő: unique

Ha jönnek is vissza a kétségek, azért ma végre újra megbizonyosodtam, jól döntöttem, több esetben, több emberrel. MOST vagyok túl megint egy holtponton: nem, nem haszontalan az, amiben hiszek és a megtapasztalt elveim sem.

'Játszottam lányokon és fúvós hangszeren... '

a hazáddal és a házaddal, meg még ki tudja miken...

"Ne kívülről, belülről vetkőzz" - mondom

nem hagyma ő!, s inkább megfőz - fájront

Nem szeretem az álszabadokat. Nem szeretem az álönszeretőket. Az álszeretőket. Az álszenteket. Az álördögöket.

Nem szeretem a felelőtleneket. Nem szeretem a számítókat, akikre csak akkor számíthatunk, mikor nekik is jó s akiknek nem számít senki és semmi sem.
Nem szeretem a sumákokat. Nem szeretem, akik magukról nem beszélnek, kik elhallgatnak, de másokat megítélnek, kibeszélnek, kik hidakat égetnek fel, mert más lehetőséget nem hagynak maguknak, törött szívek és/netán adóssággal teli romházak maradnak utánuk. Hogy miért lettek ilyenek? Mert velük is így bántak, nekik is ez volt a példa. Honnan is lehetnének mások?

SZükségük van egy NAIV-ra. Egy olyanra, aki nem érdekből szeret, tehát/és megvezethető.

... Áldozatot bőven szednek. Először is egyetértenek, bármit is mondasz. Aztán ... kiszimatolják a gyenge pontod. És... ollé, már a játszmában vagy!

Rajtad múlik, gyengeséged lesz-e az erősséged. Áldozat maradsz-e vagy ennél azért többre tartod magad és azt mondod, kimondod, egyszer csak : jobbat érdemelsz, ha belehalsz is, de elég. Nincs tovább. Nem engeded magad elbizonytalanítani, rossznak, hülyének érezni, s nem hagyod magad tovább húzni az örvénybe.... Pedig: nem te vagy a rossz! S ő sem feltétlen az! S te sem vagy jó, hibátlan s ő sem feltétlen nem az!

DE...

Nem szeretem azokat, akik azt gondolják, szeretik magukat, közben pedig

csak NEM szeretnek mást, CSAK magukat.

Érdekes, hogy bevonzzuk egymást. A NAIV és a JÁTÉKOS.

Tudod miért?

Mert imád játszani, mindkettő. Csak más okból. Egy játszmához kettő kell. Valaki, aki játszik a másikkal.

És egy áldozat, aki mindig, bármikor rendelkezésre áll.

A JÁTÉKOSnak lételeme szereznie egy NAIVat. Hisz azon él. Úgymond szimbiózisban. Höhö. A NAIV meg majd megdöglik azért, hogy olyan sármos és "okos", ha ellenkező nemű, akkor: alfahím/csaj jut neki...

De kérem az illúzió nagyon is drága... (szerethetők, szépek és okosak vagyunk s kellünk, magunkért! Ó, jaj.)

Mit gondolsz, melyik nyer? A Ravasz vagy a Tavasz?

A NAIVNAK esélye sincs?

Dehogynem. Csak neki nehezebb. Hisz... tanulás alatt áll. JÁTÉKOSsá kellene válnia ahhoz, hogy egyenrangúvá küzdhesse fel magát.

Ezen a világon aki szeret, az sosem a JÁTÉKOS. Ő a játszmázó. Ő a használó. Használ másokat. A NAIV meg a játékszer. Az áldozat. A szeretetre éhes. Az, aki egy kapcsolatban jobban szeret. Igazán szeret. Kitartóan, annak ellenére szeret... sorolhatnám...megbocsát, magába néz, szemétnek érzi magát, szégyen égeti... hisz lyukat s hitet beszélnek a hasába, önmaga ellen... a másikért...

Mindaddig... míg az ösztönei és a megérzései... is már megfelelő teret és figyelmet kapnak... és aztán kitartó lesz... éber... és figyel... még nem tudja mit, vagy hogy mi, csak hogy valami nem gömbölyű... ezért aztán...

megtanulja őt, a JÁTÉKOSt..., megtanulja: hogyan és miért tud egy JÁTÉKOS manipulálni, a játszmák szabálytalan szabályait, s ami a NAIVnak egyre jobban megy: a problémákat kibogozni, megoldani (amik a JÁTÉKOS nélkül nem is léteznének!!!), lelki túlélővé válik, pedig a JÁTÉKOS rendesen sulykolja belé, hogy ó bocsánat, de, hogy ő nem, de mindenki más, az összes... piszkosul és kiválóan tudnak úgymond maguk "tiszták" maradni, s lelkiismeret-furdalást okozni, érzelmileg zsarolni... s szerencsére, a NAIV naivsága nem engedi, hogy szörnnyé váljon a szörnyekkel való csatában, inkább elviseli, hogy megtanulja az öntörvényűségüket és fonákságukat, közben önvédő karmokat növeszt, tüskéket mereszt,vagy épp egy ideig alkuszik, naná, hogy megtörik....de inkább hajlik....vár... remél.... Keres, miért? Rázizzen, miért is nagyhangú a JÁTÉKOS kifelé, mert tán valahol mélyen belül, kishitű és sumák... Igen, kibekkeli, míg a JÁTÉKOS kimondja, de inkább lelepleződik: nem vagyok erre vagy arra büszke. Na ehhez aztán kell türelem... de a NAIVNAK van! Ahogy készsége, akarata, hogy megoldásokra találjon, hisz csak szeretni tud és boldog akar lenni! Csak úgy szeretni és viszontszeretve lenni!!! Nagy kérés!

Sikerült, jelentem, többször sikerült elérnem a lelepleződést. Fizikai rotty lettem a sok lelki sérüléstől s jelentem, a szívemre büszke vagyok, mert még működik. S nagy lelki túlélő. Talán egy erős lélek és tiszta elme képes felépíteni egy erősebb testet. Ép lélekkel ép test. S ép testben ép lélek? Igen, van ilyen. De... Sőt. Egyre több az ellenpélda. A sármos, az udvarias, a magára adó, az alfahím/nő... izgalmas és kedves... szép bőrkötésben ... kell...? Tessék csak tessék... A hiúság vására ez... Mosolya csábító vagy épp kedvesen emberi, szeme beléd hatol..., de belül, vajon vetkőzik-e?

Hogy miért kell a NAIVnak egy ilyen? Majd még egy? Majd még egy? (Nehezen érti meg, a világ a JÁTÉKOSnak kedvez. Ők vannak túlsúlyban.)

Hogy végre elsőre kiszagolja!, és soha többé ne engedjen ilyeneket a lelke közelébe...

Mert mindenkinek van, volt, lesz egy-két Attilája, Zsanettkája. Még ha nem is az a neve.

Egy olyan öntörvényű, aki azt hiszi, szereti magát. Aki elhiteti másokkal, hogy szereti őket.

Közben fogalmuk nincs, mi is a szeretet, a szabadság, ott belül.

HAHAHA... már csak nevetek rajtuk vagy épp mosolygok, és magamon is, mert ez már annyira nem vicc, hogy kész. Hány és hány ilyen ember kellett ... hiába... lassan tanulok, hamar bízom..., nagyon szeretek... a mai napig nem bánom!

...

Mert az egészben az a profán, hogy a JÁTÉKOST csak a NAIV mentheti meg. Csak az tudja megmutatni neki, mi a szeretet. Mi az, ami érdek nélkül jó és szép. De... erre... nagyon sokára jön rá a JÁTÉKOS. És rendszerint nagyon későn. Egyáltalán nem időben. Míg az igazát szajkózza, telhetetlenné válik, majd tehetetlenné, belül üressé, kiég, majd még kívül is megöregszik. Eltörik, hisz nem rugalmas, s nem is nyitott. Egyedül marad.

Míg a NAIV, akit a szíve és az agya együtt irányít, mindig győz. A szeretet mindig győz. Akkor is, ha elbukik.

Mert van miből újraépíteni magát. :-)) Vannak hídjai... nem éget fel, ki, nem arról szól az élete, hogy halmozzon... meneküljön vagy hogy uralkodjon.

És erről ő többnyire nem is tud.

Boldogok a lelki ...?

Továbbra is ez a mottóm:

Úgy szeressem önmagam és úgy legyek hű önmagamhoz, hogy ne tegyem másnak azt, amit magamnak nem tennék.

Na pá.

Üdv: A Holdról.