2010. március 26. péntek - 01:46 | beküldő: unique

A megérzések a lényegesek, nem a hatalmas nagy érzések.

Ami a tied, görcs nélkül a tied. Amit nem akarsz, szintén. Mint gyermek, semmit sem kellett tenned, hogy a dolgok jók alakuljanak. Történtek, nem teremtettél akarattal, direkt semmit, egyszerűen csak alapból hallgattál a megérzéseidre.

Mint felnőtt, felelősséggel terhelten, nehezebben indulunk utunkra. Hisztis gyermek, kellemetlen főnök, türelmetlen férj, meg nem értő anyós ... áruló barátok...

Lassan arra is rájövünk, ha mi magunk nem állnánk utunkba, minden menne.

Ha csak úgy néha, megengednénk gyermeki önvalónk kicsiny, de boldog létét.

Mert amúgy csináljuk az életünk. És működik. Ha bízunk önmagunkban.

Egyszerűen csak úgy működik. JÓL.

A megérzések a lényegesek, nem a hatalmas nagy érzések.

És innentől kezdve más számára definiálhatatlan lesz minden, ami számodra csak úgy működik.
Csak tőled függ, csak te tudod, csak te érzed... ugyanis.

Mert megérzed. És innen már tudod merre.

De csak TE.

Ebből következően kire is hallgatnál, ha nem magadra?

De sose csapd be se magad, se mást. Ennyi!
De sose csapd be se magad, se mást. Ennyi!
De sose csapd be se magad, se mást. Ennyi!
De sose csapd be se magad, se mást. Ennyi!
De sose csapd be se magad, se mást. Ennyi!
De sose csapd be se magad, se mást. Ennyi!