2012. szeptember 4. kedd - 22:43 | beküldő: unique

.... pillanat...

Fázósan, görnyedve halad, sietősek a léptei... két keze tele, húzzák a szatyrok. Hirtelen támad fel a szél, szétkapkodva mindent, mi útjába kerül. A lány megáll, felkészül az újabb széllökésre, mely minden testrésbe beférkőzik s szinte jéggé dermeszti. Rádől hát a szélhullámra, próbál előrébb jutni, milyen jó, hogy nehezékek vannak nála, nem kapja fel a porörvény! Haja most táncot jár, nincs baráti kéz sem, mi lesimítaná.

Menni kell. Át kell érni a túloldalra, az ajtóhoz... aztán felszegi a fejét, hisz az út forgalmas, körülnéz, mit lát... kék... világoskéket egy ablakban... fényvédő réteg? (Jó lenne nyárra az ő ablakára is...) De ennyi ablakon? Egyre több és több ablak tükrözi vissza a kéket... hátranéz, fel, a sűrű, terhüket alig-alig tartó sötét felhőgomolyagokba... és meglátja a kéket, ahogy tolja-húzza szét a sötétszürkét s követel helyet. Az ég azúrja. Duplázva, triplázva, többszörözve verődik vissza az ablakok panorámájában... fúj és sietteti a lányt a szél, és ő fordul tovább, s csillogó szemmel motyogja a szatyrainak... kék... világoskék... most nem fázik... s megáll az idő, él a pillanatban, s tovább él vele, benne, érte a pillanat...

s kinyitja az ajtót...

*********

csak egy ... óra...

Ma este fél kilenckor Föld órája. Lekapcsolom én is a villanyokat.

******************

csak egy ... nap...

... mintha minden nap új életet, esélyt kapnánk... amikor fel akar őrölni a semmi, ami tán másnak a minden, lehunyod a szemed, aztán új napra virradsz. Ugyanazzal a semmivel, ami másnapra akár mindenné válhat. Ha te is úgy akarod látni.

*************************

csak egy ... élet...

pedig csak egy pillanat..

akár enyém, tied, miénk is lehetne...

********************************

csak egy... poszt...

Van még mit a szeretet természetéről és a természet szeretetéről tanulnom... :-)))

Amíg nem gondolkozunk túl sokat dolgokon, csak azt a párszor 10 kötelező percet, nyert ügyünk van. Ha van tennivalónk. Jó úton tart.

Bár ha időnként némán érünk ki miértek erdejéből, legalább tegyük fel magunknak a kérdést: mit tanultam belőle?

Minden, ami vonz és nem enged, valamit akar velünk. Bele kell mennünk, megismerni, megélned, átérezni, s a végén megérteni, mennyi kell ebből Magam felé Magamnak, hogy ezzel, majd, adjak valami szükségeset, jót másnak is. Mármint olyat, ami neki jó.

S ezzel együtt, minden, ami vonz és nem enged, valamit tanít. Vagy azt, hogy elfogadjuk, vagy azt, hogy elengedjük. Mármint a miértjeiket és a hogyant...

Milyen érdekes... :-))

Én hiszek a csodákban. A csoda bennünk van. Ha keressük, megtaláljuk. Bármilyen úton.

:-))

********************************************

csak egy... világ....

Carpe Diem! Lásd és ragadd meg a pillanat szépségét!

Egy pillanat az élet
s az élet egy pillanat.