2009. december 2. szerda - 23:42 | beküldő: unique

... minden bejárhatót.
Elment. Tiszta szívvel, és némi előző esti őszinte könnyel, de útnak indult. A saját kis kitaposott ösvényén marad. Pakolom ki a szobájából a megmaradt apróságokat átmenetileg be az enyémbe. Megannyi emlék. Régi CD-k, sok könyv, rajzocskák, saját maga által írt regénykék, képek, mütyük, kütyük, plüssök, gyertyák, láncok, színes kendők, korcsolyás ruhák, ruhák garmadája.
Azt mondta nem kell semmi sem, csak a plüssök, a bőröndjében 2-szerre elvitte, ami neki fontos.

Hogyan tud a lányom ennyire jól lezárni dolgokat, életszakaszt? Én annyira nehezen teszem meg ezt a rendrakást. Szinte az egész életem ki kellene dobni. Hisz óhatatlanul a saját szobámban csinált kupi vonzza azt, hogy a saját polcaimon is rendezkedjek. Észreveszem, hogy ragaszkodom dolgokhoz. Ezer könyvem, Több száz DVD, CD, már a sarokban is könyvek...

Mit is mondott Popper? Ha rendesen kijártad az ovit, nem vágysz vissza.
És akkor leesett. Az ő élete tapasztalhatóan és végre másik vágányon halad, szobáját átadta nagykölöknek, aki hatalmasan élvezkedik az új kis helyén. Külön lesznek a fiúk. Gitársarkot rendezhetünk be Kiskölöknek, rengeteg helye lesz. Nagykölök gyűjtögető, semmit nem dob ki, hátha jó lesz az még valamire, kiskölök kidobós fajta: kiszolgált, köszi, nem kell. Ha nincs rá szüksége, szívbaj nélkül kipakolja. Akármennyibe is került.

Én meg matchbox-okat, barbi babákat, legót és kitudja hány plüssöt gyüjtögetek...
Kíváncsi leszek, melyiküknél lesz nagyobb rend. És arra, hogy a nagyszobába kipakolt 3 gyerek cucca, plusz az én kacatjaim, mikor kerülnek helyükre, dobozba, polcra. Hogy végre helyet csináljak. Utat kell vágnom a káoszban, hogy az ágyamig találjak. Nem lesz egyszerű, hisz közben gondolat-nagytakarítás is van. Még az is lehet, elérek oda, hogy nincs már szükségem a könyvekre... és továbbadom őket, ha én hasznosnak találtam, legyen másnak is az. Talán akkor kijárok egy életszakaszt megint. Hogy nem fontos már, kaptam belőlük sokat, sőt eleget. Bár nem tudom. Lehet, hogy ez ettől nem függ. Lehet, hogy inkább fordítva élni a lényeg. Minden Nőnek meg kell élnie, hogy nem jó és jó anya, nem jó és jó nő ... nem jó és jó ember. Talán a végére jó ember lesz.... bölcs derűvel és belső nyugalomban.

/Tuti, hogy mindent meg kell tapasztalni, átélni. Érezve. Értve. Jó érzéssel továbblépni. Sosem bántam meg, s talán nem is gondoltam volna, hogy a házisárkány vagy épp nyugodt tündéranya életem hopp eltűnik, és férfire vágyó, változtatásra képes nőt találok magamban. Hisz amikor kellett volna, nem éltem meg. De a természet egyszerű. Ad új esélyt. Csak nem kell elszalasztanunk. Mindent meg kell vizsgálni, élni - fordítva is./

Talán tényleg meg kéne élnünk minden bejárhatót. Áldozatnak lenni, győztesnek lenni, szeretettnek lenni, unszimpatikusnak lenni, anyának lenni, Nőnek lenni... csavargó-szabadon élni, kötöttebben, családban... hogy minden érzést kiéljünk s később a helyén tudjuk kezelni a hozzájuk tartozó vagy belőlük fakadó gondolatokat.
Mert ugye a gondolkozás megváltoztatása nélkül ott maradunk az oviban. Örökre.
Papa was a rolling stone. Apám örök csavargó marad. Ahogy én is. Az elmémben, képzeletben, szabadon. Egy járdaszigeten vagy egy szőlőlugasban.