2008. október 16. csütörtök - 13:12 | beküldő: unique

Csillagok. Ragyognak. Lámpák, fák, levelek, emberek, ölelések, szavak, mondatok, gondolatok, Madách na meg az idő...

Nincsenek csillagok az égen, de ragyognak az éjjeli lámpák a házak tetején. S ragyogank az élő, hús-vér emberek...

Kis, zárt közösség, energia- és szeretet-átadós ölelések, keresetlen és keresett szavak, szívbe és agyba vágó mondatok, ébresztő-viaskodó gondolatok, Madách Az ember tragédiája másképp... na meg az idő...

az a csodálatos-megérlelő-megszépítő idő... a széthasadt kárpit... a gyöngyök... az idő gyöngyei... amit mi csodálatos-szenvedő magunk és a fenséges-megnemfogható idő érlel, kutatunk a magunkban hordott válaszaink után, görcsösen... aztán rájövünk, felesleges, nem várunk türelemmel, pedig az idő megérleli, mármint ha hagyjuk azt a kis semmi piszkot, ami a kagylónkba került, hogy gyönggyé válhasson...

hogy dolgozzon, izgassa lényünket, kíváncsiságunkat, érdeklődésünket magunk iránt, a világ iránt... addig is örömeink és hibáink-kishalálaink éltetnek,

aztán egyszercsak kész...

minden ami a tiéd, feléd jön, vedd észre, és ne haladj el mellettük... figyelj a lehetőségekre, a jelekre türelemmel... más út nincs...

felhatalmazást kaptam kedves megbecsült és tisztelt barátom szavai tolmácsolására:

Ádám és Éva... színek... döntések és választások...mit is választott hát Ádám? ...úgy tűnik, mintha sosem lenne képes dönteni az "Istenek" (Isten és Lucifer) közt... pedig sikerül neki... mindig Évát választja, ezzel persze a folyamatos megújulást... mondhatni újjászületést... úgy is fogalmazhatnánk, hogy a "szeretni és élni vágyni és ez nekem így jó, nem akarok tovább lépni" érzés felelősségét, ÉVÁÉRT

hát elgondolkodtató, igen....

fura az ember, nehezen adja fel kicsiny dolgait: szeretni és élni vágyni... NEM TÖBB és NEM KEVESEBB ...nem vágyom hegy csúcsán egyedül, magányosan, bölcsen ücsörögni, vágy, szenvedély, szabad akarat és adó-kapó szeretni akarás nélkül...

"....van olyan, amit az idő nem képes igazán gyógyítani? Pedig nem hagytunk elvarratlan, megbocsátatlan szálakat. És igyekeztem az életet élni." (Stali)

Nincs... hacsak mi magunk nem állunk útjába....

Járom az utam...
járhatom az utam...már... hisz
kamasz és felnőtt gyermekeim maguk útját járják, ahogy a volt férjem is, ahogy a volt betegségeim, amiből meggyógyultam, a családom többi tagja rám marad... de már bírom... képes vagyok rá... és ha az idő eljön, klassz munkahelyem is lesz :-))))

hisz összeraktam a világom...

Két mondás jut az eszembe:

az ember 40 felett felelős az arcáért (akkor már többnyire túl van pár kishalálon-veszteségen és tudatosabban él/örül/hal//nem hal/veszít/nyer)

és hogy az élet 40 felett kezdődik (amit alátámaszt az alábbi...)
az élet akkor kezdődik, amikor a gyerekek kirepülnek és a kutya is megdöglik...

nem szívre venni!!!... de érdekes megállapítások, mindenesetre :-)

köszönöm Kedves türelmét, a kicsiny beszélgető-közösség morfondírozó töprengéseit, barátom gondolatait, amit velem is megosztott... ő a szavak embere ..én az írásé... mármint jól megvagyok magammal e téren :-)

Csúcs mosoly-nap, enyém az összes szá(ja)m , de főleg a... végtelen :-) és a számlálhatatlanul sok mosoly... jó kis fordított nyolcas :-)
adok belőle annak, aki kér :-)