Ki él ennek bűvkörében?

Aki valahol belül, elbukott.
Aki a világ felé, más felé adott,
s magának maszkot juttatott.

S az, aki elégedett azzal,
amit a helyzetből kihozott,
soha nem fogja hálóba
majd a perfekcionizmus!

Holott mindent bele kell tenni
az utolsó leheletig,
igenis erőn felül kell tenni,
s ha látod, érzed, merd megtenni!

Aztán csendesül a lét
és jön a felismerés,
magadért, uram, magadért,
vajon mikor s mit tettél?

Vágyod-e, hogy kapj,
csak mert adtál,
hogy lássák mások,
milyen vagy: elegáns és okos.

Aztán megcsördül az óra,
hé komám, itt az idő!
Vállalod-e, hogy
néha nem sikerült?

Mert ha igen, tökéletlenséged
legyen áldás, szíved pótolja,
mit eszed kihagyott tán,
s végre jól leszel, magaddal,

és soha nem törekszel arra,
hogy a mások által elfogadott
kép, szín és tökéletes ara,
anya légy, vajon elfogadod?

Sorozatos bűneid tartanak vád alatt,
vagy tán meg sem érintenek,
hisz nem tudod ki vagy,
csak játszol és kivagy.

Bosszú éltet és revans,
mutatod magad, lássatok!
Aztán kihúny a glanc,
megbukott pár maszlagon.

Azt hitted beveszem? Persze!
Hisz csak jövőd kovácsa vagy!
S mindenki arra vágyik,
tudja irányítani azt, amit

már nem lehet, mert a hiú egó
belefojt önmagadba, s már
talán sosem jössz rá?
Ez nem te vagy.

Ember vagy, gyarló és esendő.
Hiúságodon vesszen a csorba,
hisz csak időd veszett kárba,
mégis: éljen a hiúság vására.

Továbbra is?

2014.

***
A kép: Ott András: Start c. fotója

***************************************

--- hála-változat

Magammentő-nemtemető

Annyira szeretném
sebeid bekötözni,
a földet körbeölelni,
de csak sötétebb lesz,
mit fellelek.

Istenem, hol vagy?
Mivé legyek?
Mit tegyek?
Elborít a szeretet.
Kiborít a rengeteg.

Eloldozom magamat,
s feloldoználak téged
Egyetlen félő-remegő
öleléssel, s még egy
szóval,

mit füledbe súgok,
arcod megsimítom,
letörlöm izzadt homlokod,
s szeretem háborgó,
törött lelked.

Beszélj magadról,
nem terhelsz ezzel,
tőled elviselem,
most én vagyok
erősebb.

Tudom, hogy van tovább
és az ajtód kinyitod,
ha valóban akarod, hogy álmod,
mit már nem kergetsz,
valódivá váljon.

Várok.
Gondolatommal körbeölellek.
S belopózom, beléd.
S ha te is gondolsz akkor rám,
Bent leszek.

És akkor annyi neked.
Belülről ölellek.
Csak meg kell engedned:
Gondolj rám, szeretettel.
Sokat. S ott leszek, Neked.

2013.