2014. március 21. péntek - 15:21 | beküldő: unique

Egy időben nagyon foglalkoztatott a DNS és a benne tárolt sorsom. Ha ugyanis az a sorsom, ami, tehetek én bármit, ... vagy ... épphogy nem kell tennem semmit sem ahhoz, hogy a sorsom, ami meg van írva, bele van kódolva a génjeimbe, beteljesüljön.

Aztán történt, hogy Nostradamus jóslatairól néztem filmeket, mert ez is mindig érdekelt, miért is volt ő jobb asztrológus mint a többi, hisz az is egy stabil, tényeken alapuló sorsjós-tudomány, ha úgy vesszük. Már aki komolyan veszi ezt, annak. (A csillagászat más tudomány.)

És akkor jött egy asztrológiai bejegyzés, miszerint jónak lenni megéri, mert van valami (ház), ami felülírja a csillagokból kiolvasható, meglátható sorsunk. Mivel csak VIP tagok olvashatták (mint utóbb kiderült, az lehet VIP-tag, aki vásárolt már tőlük... hát ez elég fura...), lemaradtam a bizonyítékokról és így az asztrológia megint csak belépett abba a kategóriába, ahol szintén vannak apróbetűs záradékok, lábjegyzetek, vagyis semmi sem biztos és minden lehetséges és annak fordítottja is. (KIEG másnap: Milyen érdekes, hogy erre egy másik lapon mégis választ kaptam és hát igen, erről beszélek én is. Önmegvalósítás, önmegváltás, jónak lenni érdemes. no ez ám a vonzás... :-)))

A mohó homo sapiens shopiens-nek leáldozik. A szeretet újraéleszthet alvó DNS receptorokat, beindítja a kémiát és aktiválhat bennünk valami új elegyet, és nemcsak a gyermekkori szeretet és törődés meghatározó, hanem tudatosan, felnőttként is tehetünk erről. A sorsunkról. Gondolataink, szavaink, mint ahogy a vízre is, sejteinkre is hatnak.

Egy nagy csomóba ragadt rezgéshalmaz vagyunk. Energialabdacsok. Frekvenciáink interferálnak, vagy erősítik vagy kioltják egymást. (Szimpátia, milyen megfogható is ez és az ellentéte is.)A zene és a jó érzéseim mind-mind rezgésszintet emelnek. Szóval Rezonálok. Kilengek. Belengek. :-)))

Majd jött a transzcendentális meditáció, sokáig furdalt a kíváncsiság, hogyan is lehet TÉNYLEG meditálni, mikor is ahhoz olyan hatalmas tapasztalat (15-20 év) és alázat kell, ami itt, ebben a nyugati, felhalmozó, zajos, rohanó, kultúrának nevezett katyvaszban nincs, s amelynek követői büszkén írták ki, megváltoztatja a DNS-t.

Szóval felülírható a sorsom! Jippii! Meditáljak, szeressek. (Magam.) Na de kérem, én ezt a saját kis szintemen megteszem. Egyszerűen csak levegőt veszek. Ha ideges leszek, figyelek a légzésre, befelé, 1 perc ez is csak és teljesen kikapcsol, mégsem meditáció, de én tök jól elvagyok vele és jó érzés, hogy magam találtam ki, mert figyeltem a testem intelligens jeleire, hé, hé, megbetegít a stressz, ha most nem állsz meg kicsit. Mondom, van remény, egész jól hallom már ezt a kis vékony belső hangocskát, mikor tele leszek kiütéssel vagy a gyomrom is remeg.

Na de állj... nem is tudom, mi a sorsom! Mit írjak felül????? Ha nem tudom mit írjak felül, mégis honnan tudnám, hogy jobbá írom-e?

És akkor megnyugodtam.

Tegyem, amit a szívem diktál, adjak, de okosan, és nem ravaszan, és egyszerűen találjak rá arra a lényre, ami bennem van. Ehhez csend kell. Most már olyan szükségszerű ez számomra, mint a levegővétel. És meg is teremtem magamnak. Mert szeretem magam annyira, hogy megtegyem.

Aztán megállok az ablak előtt - 1-1 percre - hajnalban és alkonyatkor... amikor éppen csak még nem kelt fel, de mindjárt felkel a nap és amikor éjszakába fordul az este. Ilyenkor van a leghidegebb, tudtátok?

Továbbra is híve vagyok az álmoknak, arra, ami ott van a lelkem mélyén, a tudatom alatt és az "egóm" felett, a zsigereimben és a mozdulataimban, a szavaimban és a tetteimben, az érzéseimben és a gondoltaimban. Az igazi nagy énhozzámtartozóra. Ehhez segítenek az éjjeli álmaim. Ilyenkor a tudatalattim, felettim jelez és küldi a lélekjeleket. Érzések és gondolatok színes vagy szürke gomolyagában. Figyelek rájuk, engem, nekem, rólam súgnak!

Van lelkem! Tud üzenni! Tudatom, hogy van tudatom! Van belső mozgatórugóm is!

... és most jön a legcifrább: azzal, hogy nem küzdök a sorsom ellen, magam ellen, a betegség ellen, semmi ELLEN, hanem elfogadom és megtanulom kezelni, apró lépésekben IS mérni a sikert, megváltoztattam a sorsom. Hosszas betegséghalmazból jövök ki eredményesen. Még lesz pár visszatérő, de már NEM ez foglalja le a tudatom és a mindennapjaim, már az álmaim sem álnok rémálmok, ez pedig magáért beszél.

Majd még mesélek a szeretet hatalmáról. Ha a világot nem is lehet megváltoztatni, egy kicsiny szegletet lehet benne elkeríteni. (Hisz valahol mindig valakinek az érdekét sértjük valamivel. Pl. ingyen anyagok a gyógyuláshoz).
Vagyis a világ próbál félreállítani, de nem érdekel. Azt mondod, nem lehet megcsinálni, és csak kutakodni kell, és rengeteg példa van arra, hogy jé, nem tudta, hogy lehetetlen, így hát megcsinálta.

Te hiszel a Sorsban/Istenben/karmában/Gondviselésben/Univerzumban/katicabogárban? (Tegyük meg, amit meg tudunk tenni és megtudjuk, mi is a sorsunk?) ... és magadban?

Lehetek én mérges, okos, tájékozott, jól informált, kirekesztő, úr, király, elegáns, manipulátor, gazdag, hazug, szegény, jószívű, igazából tök mindegy.
Ha ezekbe beleragadunk, továbbra sem lesz fogalmunk arról, hogy milyen feladatot szánt nekünk Sors úrfi. Sőt, talán életünk utolsó percében sem lesz világos előttünk. Vagyis fene akarja a sorsát felülírni.

Csak azt csinálhatjuk hát, ami belülről hajt (motivál, bátorít, inspirál). Csak csináljuk azt, amit szeretünk, találjuk meg, miben vagyunk jók, és azt a különleges és jó érzést, ami ebben a "flow"-élményben: 'a jól érzem magam ebben kreatív alkotásban' belénk épül, azt adjuk tovább. Adjuk tovább. Aki rezonál rá, az ráfekszik erre a hullámra. Inkább, mint a hullámra. :-)

Abból sok rossz nem jöhet. Akár még boldogok is lehetünk.

Véletlenek nincsenek.

****