Inspirálni, ösztönözni, kreativitást és motivációt lelni, kihozni valakiből, ami benne van, önbizalmat csepegtetni borús napokon, meghallgatni lelkizés nélkül, hagyni tökéletlen valójában a démonaival küzdeni... úgy, hogy ott szurkolunk némán, vagy épp egy jó szóval, egy bíztató mosollyal, egy erős öleléssel bátorságot adni a másiknak...

ennél kisebb ajándékot ne kapjon senki se karácsonyra.

A HIT gyertyája égjen ma bennünk. Legyen ott az asztalunkon is, kicsiny lángja emlékeztessen a bennünk bújó őserőre, a kíváncsiságra, és a bátorságra, hogy elinduljunk járatlan utakon, ami olyan oldalunkat mutatja meg, amitől magunk is megriadhatunk.

És égjen a gyertya azért, hogy az embert, aki maga egy kicsiny kis univerzum, tökéletes mása a őt körülvevőnek, mégis egyedi, megismételhetetlen és utánozhatatlan, multiverzumok ura és szolgája, bármi lehet és bármit megtehet, ha csak egy kicsit is mer nyitni a sötét és az ismeretlen felé, a szorongásait feloldó kulcsok megkeresése felé.

Azé a hité is, ami egy mindennél hatalmasabb erő, gondviselés, ami teljesíti őszinte szívvel kimondott, belül mélyen vágyott kívánságainkat, igaz, nem mindig úgy, ahogy elsőre gondolnánk, mégis értünk, s valahol a végén nekünk dolgozik, türelemre és kitartásra tanít, fejlődésre, haladásra, és egyre több jó és okos elhatározásra, döntésre és tettre sarkall.

Égjen majd a Remény gyertyája is, cselekvéseinket vezérelje, mindig van remény, mindig van választás. Minden lény szívével vágyik a jóra és hiszi, tudja, hogy több van benne rejtve, mintsem robotolni, enni, aludni, aki megtanul a szívével is látni, s mikor a káosz tetőzik a fejben, a szív szerint választ.

Égjen majd a Szeretet gyertyája, ami minden ember közös vágya, tartozni valakihez, vagy valahova, ahol szeretik, ahol elfogadják, ahol önmaga lehet tettetés és álarcok, manír és panír nélkül, őszintén, majd az Öröm gyertyája égjen, szeressük meg kicsit magunkat is, találjuk meg lelkünk rejtett régióiban a másik embert is, és egy új dimenzióba jutunk.

Az Öröm dimenziójába. Az önzetlen adnivágyás, szív és a józan ész lélekjátékába. Az Öröm, mint negyedik gyertya - a negyedik dimenzió, tér s idő, kor s hely, táguló tér és időtlenség, ami egyben a szeretet dimenziója, amikor megáll az idő bennünk, egy pillanattá válik a végtelen.
A szeretet, ami teret és időt jelent magunknak, teret és időt hagy a másiknak, és a saját időnkből, a legnagyobb kincsünkből (odafigyelés) ad egy másiknak.

Boldogságos, szép napot!!

***
"A szeretet örül a másiknak, úgy, ahogy a másik van. Kritika nélkül, nem várva, hogy a másik változzék olyanná, amilyet én szeretnék, azt képzelve, hogy az majd milyen jó lenne a másiknak is."
Feldmár András

“Mikor Istenre bízom a sorsom, érzem, hogy Isten nem ad föltétlen jogot ehhez. Hinnem kell benne, hogy “madárka tolla se hull ki” az Ő akarata nélkül, de nincs jogom vaksi bizalommal mindent az Ő kezébe tenni le; Isten reám bízta, hogy csináljam és igazítsam a sorsom. S csak, ha vállalom ezt a feladatot, akkor segít.
A tunyák és a gyávák, akik bólogatva és hümmögve, Istenre bíznak mindent: a válságos pillanatban Isten szava nélkül maradnak.” (Márai Sándor)

"Találd meg az erőt magadban ahhoz, hogy mindent átalakíts azzá, ami boldoggá tesz. Találd meg az erőt ahhoz, hogy meg merd tenni az első lépést.Lehet pislogni, meg lehet figyelni. Lehet pihenni, de tudni kell, hogy mikor kell felállni, és menni tovább. Lehet élni csukott szemekkel, elzárva egy jobb élet lehetőségét magadtól, egy életre becsapva, átverve a lelked, de egy dolgot jó szem előtt tartani: az erő benned van. A kérdés, hogy mersz-e találkozni vele, és rábízni magad." (Oravecz Nóra)