2013. november 2. szombat - 15:53 | beküldő: unique
"Azt hiszed, az ember
megváltoztathatja a sorsát?
Az ember tegye meg, amit tud,
és majd kiderül, mi a sorsa."
Az utolsó szamuráj c. film
Nov. 1. - Mindenszentek
Nov. 2. - Halottak napja
Mécsest gyújtottunk, majd összetartóan elmentünk egy jót beszélgetni. Teljesen mindegy, milyen volt kedves halottunk jó és nemes életútja, és mennyi baklövése volt ... szép lassan eljutunk oda, hogy megköszönjük, ő volt az apánk, anyánk...
Azt gondolom, hogy akkor nyugodhatunk majd mi is békében, ha rájövünk, hogy csakis a szívekben lehet igazán örökséget hagyni, onnan minden csillanó emlék jelenünkké és jövőnkké válik. Minden érzés a helyére kerül egyszer. Elillan vagy felvillan.
Mi most már nem lelkiztünk, nem szomorkodtunk,szerényen megadtuk a tisztességet, amit egyébként minden nap hordozunk. Derűsek, bizakodók voltunk. Belülről mindenki elengedte a hiányt, megtanult szeretetük nélkül élni.
Emlékük bennünk él. És rajtunk múlik a többi, hogy a gyermekeinkben folytatódjon halálunk után életünk. És azokéban. Nem, nem úgy, hogy a mi álmainkat, elveinket élik, hanem hogy sikerül nekik a sajátjaikat megélni!
Tiszteletben tartjuk azok fájdalmát, akik még nem képesek elengedni halottaikat és ezért ezek a napok még sokakban fájnak. Tiszteletben tartom azok fájdalmát is, akik haldoklóikat húzzák vissza, pedig ők már mennének tovább. Igen itt a kérdés sokakban felmerül, van-e feltámadás, él-e tovább a lélek, van-e túlvilág, vagy a lelkünk új testbe költözve visszatér-e.
Igazából teljesen mindegy!
Egész életünk arra szolgál, hogy méltón halhassunk meg. Nem élhetünk mások bábjaként, sőt, egymásért kellene élni. A karma, sors egyetlen dologgal oldható: Tiszta lelkiismerettel.
Trick and treat! Adj és kapsz!
Sose az legyen a kérdés, hogy ő, a családom, a hazám mit tett értem, hanem az, én vajon mit tettem őérte, a családomért, a hazámért!
Így sose fognak tudni megfélemlíteni se állami, se egyházi, se családi hatalmak. Hatalmas erőt ad, hogy adni tudsz, szeretni tudsz, viszonzás nélkül.
A jóra vágyni kell. És nemcsak vágyni, de akarni, hinni, tudni kell. És nem csak akarni, hinni, tudni, de tenni, tenni kell! Szeretni kell, amit csinálunk, akivel "utazunk"!
***
Ha valami igazán izgalmas lehet, az bizony nem a halott egy napig tartó "tisztelete", hanem életének, tetteinek, szeretetének hatása az élőkre!!
Emlékek sokasága lett jelenünk, jövőnk. És ez így van jól.
A lelkünkben megszületik saját dalunk, aminek része volt apánk, anyánk, a maga módján.
És amit egyébként az egész temetőben érezni lehetett, az csak ennyi volt: szeretni kellett volna egymást!!!!!!!!!! JÓÓÓÓL!
És még nem késő - fura módon - halottak napján - az élőkre is gondolni!
Vajon mi mindent megtettünk magunkért? Másokért?
"A régi egyiptomiaknak volt egy szép gondolatuk a halálról. Mikor a lelkünk a mennyek kapujába ér, az istenek két kérdést tesznek fel. A válaszon múlik, hogy bebocsátást nyernek-e. (...)
1. Leltél-e örömöt az életben? (...)
2. Vittél-e örömöt mások életébe?"
Bakancslista c. film
*****************
"...az egyik legfontosabb dolog, amit megtanultam az életem során, hogy ha nem vagy hajlandó harcolni azért, amiben hiszel, legjobb, ha be se lépsz a ringbe."
Csak annyit tennék hozzá, hogy Madonna magáról ír. Nem más embertől várja a csodát. Az majd akkor jön, amikor kész vagy rá. És akkor olyan jön, akire mindig is vágytál. De csak akkor.
Hajlamosak vagyunk ezt gyakran elfelejteni. Könnyebb mástól várni a csodát, mint magunkban megkeresni.
Pedig én hiszek a csodákban. Mert az bennünk van.
Egy jó komment aranyat ér: (Köszönöm szépen bátor őszinteséged ! )
"Kegyetlenül igazat szólsz, mint éles kés hatol a lelkemig : "szeretni kell, (kellett volna) jól szeretni!!...." "(alter)
...elindít bennem egy érdekes folyamatot:
Csodálom, mikor valóban furcsa, oda nem való emberek kerülnek be minden áron újságok szépségrovatába, tehetségtelenek énekversenyekbe, sokan agyonszajkózott dolgokkal váltanák meg a világot, ami nem tőlük vár megváltásra és a világ nem kér belőlük ... sőt ...
és amikor beszélgetőtársam ezekre azt mondja:
"Hű micsoda önbizalmuk van..!"
... én azt mondom, hát tudod, ez pont a másik oldal, önhittek.
Néz rám, vissza az újságban a szépségkirálynő címért vetélkedő lány képére, elgondolkozik. Hmm. Nem is gondoltam volna. Köszi.
***
És a kérdés a levegőben lóg...
Mit tehetek magamért? Másokért?
A válasz fura. Ugyanazt.
Ugyanazt az egy dolgot. Szeressem meg magam. Úgy, ahogy vagyok. DE: A hitem magamban soha ne váljon túlzottá és magam pedig önhitté.
Életem legnehezebb feladata gyermeknek, anyának és feleségnek lenni egyszerre. Megéltem halált, lélekhalált, temettem holtat sírba, élőt a lelkem mélyére, s magamat is többször.
Hogyan kell úgy szeretni, hogy mindennapi humor, törődés, vonzás és vágy is maradjon?
Hogy számíthassunk a másikra, de ne szorítsuk agyon?
Hogyan maradjak romantikus és álmodozó, amikor realistán kell látnom dolgokat?
Olvasom Madonna életét.
http://divany.hu/stilfuresz/2013/11/01/madonna-kipakol/
Nézem a filmet. Tegnap, RTL.
Szerelem és más drogok(16) (am. rom. vígj., 2010)
Mind segít.
Mi a szeretet? A határsáv felismerése.
- erély, de nem erőszak
- gyengédség, de nem gyengeség!
- bizalom, de nem naivság
- figyelem, éberség, de nem mindent odadobni, önmagunkat feladni
- bátornak és kíváncsinak maradni, de minden újat megkérdőjelezni, körbejárni!
Bármikor, visszakérdés nélkül megtenni amit kér, de nem függeni!
Ehhez csupán egy aprócska dolog kell.
Tisztelni és becsülni magunkat. Bízni és hinni magunkban.
Első lépések a kapcsolatok terén:
Önmagunkat (reakcióink és viselkedéseink vizsgálatában) megtalálni, megfejteni, megérteni, bevállalni, elfogadni. Felvállalni magunkat, kiállni a tudott, megélt igazunkért, és azért, ami annyira belülről jön és minket él.
Érzéseinket nem elrejteni, de tudni, hol is fedhetjük fel őket valóban.
Határainkat tágítani, néha megsérteni és nem félni beállítani.
A másikakhoz IS. Ahhoz a pár emberhez, akit magam választok.
A másikat is akarni megérteni. Mert ezek tükrében valóban meg tudjuk tenni.
