2013. október 16. szerda - 01:28 | beküldő: unique

"A tanult tehetetlenségről mindannyian hallottunk: egy meglehetősen kegyetlen kísérlet keretében kutyákat ketrecbe zártak, és áramütéseket adtak nekik. A kutyák próbáltak kiszabadulni, de mivel ez sehogy sem sikerült, egy idő után szűkölve leültek, és hiába hullottak rájuk az áramütések, nem mozdultak odébb – még akkor se, amikor már kinyitották nekik a ketrec ajtaját. Nem használták ki a lehetőséget, hogy elmeneküljenek. Seligman azt mondta: nálunk, embereknél így alakul ki a depresszió.

Ha nagyon sokszor kerülünk beszorult helyzetbe, amelyet nem tudunk megoldani, akkor hiába tárják ki előttünk a képzeletbeli kaput, nem rohanunk a szabadulás irányába, mert már nem bízunk abban, hogy van kiút.

Seligman a tanult tehetetlenséget a tanult optimizmussal állította szembe.
Az optimizmus ugyanis nem veleszületett, hanem tanult képesség.

Vajon képesek vagyunk-e a jövőt minden elszenvedett vereségünk ellenére is valahogy biztatónak látni, vagy legyőz a tanult tehetetlenség, a pesszimizmus, és önártó módon tekintünk a világra? A pesszimista ugyanis saját magát pusztítja.

Ha ezt belátjuk, akkor ráeszmélhetünk, mennyire fontos, hogy képesek legyünk magunkat 'átnevelni', és kialakítani azt a szokást, hogy amikor valami nagy csapás ér minket, föltegyük magunknak kérdést: vajon miért kaptam ezt? Mire akar ez megtanítani engem? Mi lehet az üzenete? Nagyon súlyos vereséget szenvedtem, majd belehaltam – de mire tanít?"

Prof. Dr. Bagdy Emőke

***

"Miért legyél optimista?

Fénykép: Miért legyél optimista? Mert jobb kedvűen éled az életed. Te találkoztál már sikeres, boldog, harmonikus életet élő emberrel, aki pesszimista? Mert én még nem. A sikeres, boldog, harmonikus, vagyis optimista embernek van életereje, hite, bizalma, öröme, a pesszimista embernek pedig hiánya, gyanúja, bánata és egyre növekvő gyengesége van. Az optimista ember életereje növekszik, a pesszimistáé fogy. Ha optimista vagy, tudod, hogy a világ nem fog megváltozni a kedvedért, ezért önmagad hozzáállást változtatod a világhoz. A pesszimista nem nyugszik bele, hogy a világ nem az ő igényei szerint működik, és meg van sértődve ezért. Az optimista átkeretezi, átírja a kétségbe ejtő helyzeteket, és másképpen tekint a megoldandó problémákra. Így sosem ragad bele tartósan a bánatba, szomorúságba."

“A vidámságnak megvan az ereje ahhoz, hogy a félelem, a sértettség, a harag, a frusztráltság, a csalódottság, a depresszió, a bűntudat és a meg nem felelés érzéseit kiűzze az életedből. Azon a napon éred el a vidámságot, amikor rájössz, hogy mindegy, mi történik körülötted, akkor sem lesz jobb semmi, ha nem vagy jókedvű.”

*** *** **** ******
Időzöm a témán...

A szégyen és a szorongás... fejvesztve menekül, hacsak egy kicsit is törődünk magunkkal. Vagy nem? Ti mit gondoltok?

És persze ki nem hagyható a majmok meséje. Azoké, akik sikeresen lyukat ütöttek a kókuszdión és nem elégedtek meg a levével, hanem az egészet akarták. Igen ám, de a világ közben nem állt meg, és bizony akadtak mohó irigyeik, sőt vadászaik. Azok a majmocskák, akik a bezárt öklüket nem tudták (f)elengedni a kókuszdió TELJES (maximalista, tökéletes) birtoklásának érzete miatt, sajnos nem tudták kihúzni a kicsiny lyukon a görcsbe szorult mancsukat, így gyakorlatilag prédává váltak.

Azok, akik el merték engedni a birtok tárgyát a megfelelő pillanatban, nem görcsösen ragaszkodva zsákmányukhoz, megmenekültek. Nem ragadtak bent múltjukban, hogy meghiúsítsanak ezzel minden őszinte vágyat és jövőt .