2013. május 24. péntek - 23:10 | beküldő: unique

Két eltérő vélemény (tény):

Erőss Zsolt emlékére:

Önzés és meggondolatlanság miatt történt a tragédia
http://sportgeza.hu/extremsport/2013/05/23/a_spanyol_hegymaszo_8300_mete...

Mindenki saját magát látja meg ebben a történésben, a saját félelmeit, vágyait vetíti bele
http://www.lelekcafe.hu/nyolcezresek

Hogy nekem s párunknak mi ebből az üzenet, a tanulság?

"attól tartok, hogy eleganciával és visszafogottsággal már nem megyünk sokra...", sokadszor érzem már én is ezt.

Nem lennék a gyermeke helyében. Akinek családja van, felelőssége van, nemcsak saját magáért, de értük is.

***

Elkalandozom:

Pár évvel ezelőtt Lance Armstrong kapcsán jött ez ki belőlem: Mindenkinek van egy hegye...

A miértek hegye...

A Tour De France a kedvencem, a minden orvost és a rákot is átverő Lance Armstronggal...
(a Niel A. az űrhajós, a Loui A. meg zenész...).
(A rák meg az undor, a megalázás, a másoknak való folytonos megfelelési "kényszer"... az adok-kapok egyensúly, illetve az elvárások, birtokolni akarás, és általában a lelki-testi egyensúly elvesztése. Kösz, túléltem... Nem írok felkiáltó jelet.)

Valahogy érzem a zsigereimben, ahogy küzd és harcol a fáradtsággal, az idővel, az időjárással, a vízhiánnyal, a szeme előtt lebegő sült libacombokkal. 5-6 kiló lemegy róluk egy nap alatt.
Szenvedélyes és megszállott. Küzd az idővámpírral, az energiatolvajjal, a lélekkufár időjárás és a hegy ellen. Nem ellene, ÉRTE.

Komoly szeretet és akarat, tett van benne a sport és önmaga és a csapata iránt. A sport küzdeni, elérni, akarni, vágyni, élni tanítja. És alázatra. Zsoldosa, koldusa, s hivatása. SOSEM űz sportot viszont mások bántásából, irigységből. Sosem modoros. Nyílt és őszinte? Maga is elhitte, hogy nem csapja be magát a doppinggal.

Mindenkinek kellene egy hegy. Csak úgy egyszer megmászni a miértjeit. Amikor úgy érzi végre, ott az ideje.

és most már ezt is látjuk:
Lance A. abbahagyta, időben! És nem volt őszinte, csak a végén!!!!! Mikor megmászta a saját belső hegyét is...

Én most itt tartok. Bevállalom:
Ha valamiért érdemes élni, akkor az a gyermekeim mosolya. A párom, a szeretteim mosolya. A barátaim mosolya. A gyerekek mosolya. Az én mosolyom.

Göröngyös út, tele általam odahordott kővel, "véletlenül" ráesett fatörzsekkel, vérzivatarral, aszaló nyárral, sodródófalevél ősszel, későn ébredő tavasszal. Talán szerencsém volt? Talán minden jelet megtanultam észrevenni? Nem tudom. Annyi mindent ki kell járni, minden bejárhatót és ha a Gondviselő is úgy akarja, megtalálhatom azt, ami valóban én vagyok. Én családpárti vagyok. Házakat rajzoltam, mióta eszemet tudom...

Mindenkinek van belső hegye. (Vagy egy barlangja. Egy tengermélye.) Ahol önmagát véli megtalálni, lelke békéjét egyensúlyban tartani. Vagy épp a világ elől menekül oda, profán, de éppen ezzel önmaga elől.)

***

Vissza a témához:

Ha minden 8000 ezrest meghódítok, mi marad vajon? Beteljesül és önmegvalósul egy valóban nagy és hazafias célért a saját álom??

Vagy rádöbben, hogy mi maradt mégis ki?

No ez az, amit már nem tudunk meg.

Hullámzik a net és megosztóak a vélemények. Ez az, amit tudtunk.

******

... beszélgettünk, továbbfűzve:

belső vívódás ...
ami bent, az kint
poklok pokla van ott fent a hegyen...

A spanyol, 74 éves bölcs hegymászó ír: .. nagyon-nagyon szeret mászni, de nem minden áron... tudta, miből kell érteni és mikor kell visszafordulni és NEM tovább menni...

A hegy mit mondana?

Én megmutattam neki és szóltam neki, de most túlzottan olyan helyre akar belépni, ahova én már nem akarom...
... azért van az a csúcs, illetve lejjebb egy határ, ami nektek már nem lélegezhető, mert ez az én intim szférám!
A serpák is visszafordultak, akik ismernek engem, tudják a nyelvemet.
Ha azt érzem, hogy mindenáron le akarsz győzni, véged van!!!!

Ember, nem tiszteled a hegyet, a feleséged, a kicsiny gyermekeid, önmagad, a "mindenáron legyőzni vágyás" tett menekülővé, önzővé.

Már elvettem a lábad! Állj! Nem a kezed, a szád, hanem a lábad!
Neked már a tieid között van a helyed a világban!

***

A mindennapok hőseként sokkal nehezebb?

A mindennapok hőseként mindig nehezebb. Amikor a verkliben a belső hang és a megérzések kikapcsolnak.

Az alázat és az elfogadás, legyen meg uram a Te akaratod, az nem megalázkodás, nem gyengeség. Sőt.

Erőss Zsolt nyugodj békében, halálod kegyes halál volt. A hegy részévé válhattál, ahogy te mindig is akartad.