2011. március 13. vasárnap - 17:03 | beküldő: unique

Egy szalagcím okán

Popper után... meghalt Ranschburg Jenő... családpszichológus. Csak a Családi kör-ért már megérte nézni, hallgatni. 2009-ben Prima Primissima-, tavaly Hazám-díjat kapott.

Itt egy utolsó riport vele: http://www.fn.hu/belfold/20110112/ranschburg/
Itt pedig egy megemlékezés róla: http://znn2011.freeblog.hu/archives/2011/03/10/in_memoriam_Ranschburg_Jeno/

Viszont továbbra is van valami, ami nem hagy nyugodni. Hogy nem lát reményt. Popper Péter és Müller Péter szerint sincs. (A poszt alján) S hogy szívesen nem gondolkozunk. Másképp meg nem is merünk. Nem csoda.

De nagyon remélem, nem lesz politikai herce-hurca, ahogy a filozófusokkal. Én hülye, hát dehogynem. Kenyér kell és cirkusz. Előbbi nincs, utóbbi meg ugye feledtetni véli.

http://magyarinfo.blog.hu/2011/03/11/lelektan_5?utm_source=ketrec&utm_me... :

Szalagcím: meghalt Gyurcsány bizalmasa

"Vajon milyen bomlott elme kell ahhoz, hogy egy éppen meghalt tudósról valakinek pártpolitikai hovatartozása jusson eszébe? Ranschburg Jenő pedig nem az a tudós volt, akiről bárkinek Gyurcsány Ferenc jut az eszébe, csak annak a szegény érzelmi nyomorék szerkesztőnek, aki a hír hallatán, rögtön örömtáncba kezd, hiszen szerinte nem egy nagy emberrel, hanem még egy Gyurcsány fiúval kevesebb. Bevallom, én nem tudtam, hogy Ranschburg Jenő Gyurcsány embere lett volna, vagy oda lett volna a volt miniszterelnökért.

Aki sokat olvassa blogunkat tudja, hogy nem szeretjük Gyurcsány Ferencet, de elárulhatunk egy titkot, Ranschburg Jenő munkásságának nagy tisztelői vagyunk. Valószínűleg Ranschburg Jenő többet tett a hazai gyereknevelésért, a gyerekközpontú oktatásért, a fejlődéslélektan hazai ismertetésért, mint bárki más ebben az országban. De ami a legfontosabb, lelke volt, és empátiája. Nem csak a felhőből magyarázott, hogy mi lenne az ideális, hanem konkrét helyezettekben, témákban is megnyilvánult, tudásának eredője pedig egyszerre volt a tapasztalat és a szakma.

Ennek az embernek a halálakor, egy olyan szalagcímet lehozni, hogy neki milyen volt a párthovatartozása undorító, mert Ranschburg Jenő nem Gyurcsány Ferenc Ranschburg Jenője volt, hanem az egész országé, ahogy anno Cseh Tamás se Orbán Viktor Cseh Tamása volt. Egyikkőjüknél se érdekel mi volt a pártpolitikai hitvallása, de mindkettőjüket a legnagyobb magyarok között tartom számon."

Na ez az, amit én sem értek, s még sok mindent.
Sőt.

Lassan már semmit sem értek. Egyre gyakrabban látni: A Józsi veri a feleségét, az meg nem mer szólni. Tele vannak hitellel (!?!) és már csak a pénz, ami mozgatja a fejükben a világot. (Dolgozni kéne, de nincs papír. Meg meló alatti alkoholizálás miatt - ami miatt felháborodik, nem olyan nagy ügy az! - kirúgják Józsit a melóból.) Mindenkit megvetnek, akinek van, mert nekik nincs. Mindenkit megszólnak, aki tanulhatott, mert szerintük az csakis pénz kérdése.

Még a határán sem voltak annak, hogy a jó szót és az önzetlenséget elhiggyék. A megértésétől meg olyan messze, mint az a bizonyos kínai hagyma Makótól. Hisz soha senkitől nem kaptak jó szót vagy valamit csak úgy. Ja de. Pofont. Jóérzés nélküli, agyonmosott agyú, kimosott lelkű emberek. Már a hátuk is tollas.

VAN másik oldal. Kőgazdagok, kőagyúak, fifikásak. Tollasodnak.

És mi lassan nem értünk semmit. Mert ugye most akkor ne cigizzünk, de igyunk pálinkát, azt lehet! Ne együnk hamburgert, de a zöldséget sem tudjuk megvenni, mert aranyáron adják... (nem cigizek, nem vagyok hamburger-fan, de azért ez már nekem is sok(k)...)

Meg ugye 500 lesz nyárra a benzin. (hozzáteszem, épp kocsim sincs, de gondolom a buszjegy ára és a mindenre kiterjedő áremelkedés még inkább idegborzoló lesz...)

És mi ugyanúgy esszük az olcsó dzsánkfúdot, egészségtelen, zsíros, génkezelt, stb.. kaját, veszünk még egy doboz cigit, és naná, hogy tankolunk. Hatással lenne-e a körímélben javasolt megoldás, két kútnál, Totál és Shell, ne tankoljunk?

Ilyet már hallottam a Zeitgeistben is, (kicsit kommunista a kicsengése, de alapjaiban nem rossz!), habár rengeteg kérdés felmerül az emberben, amire nem kap választ, vagy nincs is rá válasz. De azért van benne egy csomó jó ötlet is. Persze megdöbbentő a pénzzel való embertelen átverősdi játék. Szinte el sem hinnénk.

De legalább ott is javasolták, hogy ne menjenek az emberek az Esso-hoz és még valamelyik hasonló olajcéghez dolgozni. Ne hagyják megfélemlíteni, ellehetetleníteni magukat. Ráadásul akkor még nem is volt válság.

Bár az sosem is volt. Ennyi gazdag emberrel és halmozóval ugyanis sosem találkoztam. A bankok, magánnyugdíj pénztárak továbbra is nyereséggel zártak (mondjuk állítólag megbízható havilapok szerint). És persze a kisember, akinek a hátán könnyű felmászni, hisz már könnyen hajlik. A muszáj nagy úr. Enni kell. Inni meg muszáj. Lassan a legolcsóbb szórakozás.

Valahogy oda jutottunk, hogy nincs igazán tartalékunk. Hogy azon gondolkozik az ember, miből fogom eltemetni a szerettem.

Elfogy a remény?
Nem kerek valami.

Mindenhol mintha-szeretet? Érdekszeretet? Egyre több széteső családon belül is a vér erősítő szava és tettei helyett igazi vér folyik. Megdöbbentő? Tönkreteszi az embereket a pénz. A hiánya és a kapzsiság. Kihozza az emberekből az igazi énjüket? Nagy tanítóeszköz (lehetne)! Patkánycsapda módszerhez hasonlóan. Amikor stresszhelyzetbe szorítják, vajon mennyire agresszíven illetve hogyan viselkedik. Vagy hasonlítható akár a majomcsapdához. A kapzsi vagy éhes majmot becsapják a vadászok. A majom a mancsát bedugja a lyukon a kajáért, megmarkolja, és nem tudja kihúzni a kicsiny lyukon... pedig jönnek a vadászok De nem fogja fel, hogy el kell engednie a zsákmányt, cserébe az életéért.

Tényleg elfogy a remény? Tényleg zártan, érdekkel és rugalmatlanul gondolkozunk?

Pedig a család lehet a megoldás. Ős-erő. Elégedett ember, boldog családok, boldog Magyarország. Kellenek a Ranschburgok! Jobban, mint valaha!

Nem, nem utálom a pénzt. De nem is istenítem. Csak valahogy úgy jön le, hogy még mindig nem tudunk bánni vele. Money is a means to an end. - mondja az angol is, találóan. Csak eszköz.

In God we trust - ugye ez áll az amerikai bankón. Istenben bízunk.
In Greed we trust. ----> a Pénz az Isten. A kapzsiságban bízunk.

(Tőzsdecápák 2. rész.) Pontosan erről szól. Hogy nem a pénz a minden! Egy ilyen film talán felhívja a figyelmet. Hogy figyeljünk oda egymásra, a családra. Hogy ne engedjünk a fizikai, pénzbeli, érzelmi zsarolásnak. Hogy ...

Á abbahagyom. Ez a régi énem. Nincs remény?
Pedig az új tudja. Van remény. Csak nagyon kevesen látják és még kevesebben tesznek érte s ragadnak - akár tollat.

Igen, a stílus itt behatárolja a mondanivalót.

Remélem, nem ért senki félre. Vigyázzunk a józan eszünkre, a jóérzésünkre, és bizony úgy élek, mintha nem lenne holnap. Vagyis, hogy úgy halhassak meg, hogy a tükröm amennyire tőlem telik, de valamennyire tiszta legyen. Sosem lesz tükörfényes és tökéletes, hisz emberből vagyok. Elmondom annak, aki fontos nekem, hogy szeretem. Bocsánatot kérek, ha valakit megbántok a családomban.

Aztán megyek a dolgomra.

******** ********* *********
Írástudók árulása - Popper*, Müller**. Ha esetleg valaki emlékszik. Ide tartozik.

*"Senki nem lép ki abból, amiben szocializálódott. Ezért olyan a mostani politikai "elit", amilyen. Ne reménykedjetek."

" – Azért nem tudja befolyásolni az értelmiség a politikát, mert nagyon nagy ellenféllel áll szemben: a pénzzel. Magyarországon ma egyetlen szociális biztonsági tényező létezik: a pénz. Az értelmiség emellett gyáva is. Félti magát és egzisztenciáját. Végül is minden rendszernek megvolt a kiszolgáló értelmiségi rétege.

– Ezzel viszont az alapvető értelmiségi attitűdök kérdőjeleződnek meg.

– Úgy hívják ezt, hogy az írástudók árulása. Teljesen megfordult az erkölcsi ítélkezés. Az értelmiségre nem lehet politikát építeni, mert az érdekei elhallgattatják esetleges meggyőződését."

**"- A krízishelyzetben a választott vezetők, politikusok meg tudnak-e határozni kollektív célokat, eszményeket a társadalom tagjainak? Vagy jobb, ha ezt magára a társadalomra bízzák?
- A valóságos értéket soha nem a politikusok határozzák meg. Nem is a tömegek. Ez a szellemi elit feladata.

- De szellemi elit nálunk olyan megosztott és olyan dühvel feszül egymásnak, hogy nem az eszmények meghatározásán fáradozik.

- Nincs szellemi elit Magyarországon. Igazi szellemi elit, amelyik képes egy társadalomnak eszményt, életrendet és morált adni, nagyon régóta nincs. Ha valahol pesszimista vagyok, akkor ezen a téren igen. A legnagyobb baj az írástudók árulása. Jézus egyszer fakadt ki az evangéliumban: amikor az írástudókat elátkozza. Hirtelen olyan vulkánszerű indulat robban ki a szavaiból, mintha nem is ő mondaná: "Jaj Néktek!" Pedig a kínzóiról is ezt mondta:"Bocsáss meg nékik, mert nem tudják mit cselekszenek." A szellemi elit árulását megbocsáthatatlannak tartotta. Nekem írónak tehát iszonyú felelősség leírni ezt a mondatot."

**Ez is Müller Péter:

Az ember attól szellemi lény, hogy valami többért él. Ez lehet a szeretet, lehet a gyereke, lehet valamilyen isteneszmény, valamilyen munka, mű. Minden életnek egyéni értelme van.

Olyan mértékig szuggerál minket a média, hogy amit valóságos lelkiállapotnak nevezünk, valójában hipnotikus állapot. Reggeltől estig válságról, pénzről, a kilátástalan jövőről beszélünk. Arról sosem olvasunk híreket, hogy hány ember volt boldog, hány szerelem szövődött, hanem csak arról, hogy a pedofil rém megerőszakolta a saját lányát. A média befolyásolja a tudatunkat. Ezt közhülyítésnek nevezem.
... a közhülyítés az, hogy teljesen eszménytelen a világ. Ha a ma emberének meg kellene fogalmaznia az élete értelmét, azt mondaná: pénz. És ez a vég. Ha az utolsó eszményét is elveszti egy kultúra, meghal.
... és attól várjuk a megváltást, hogy majd valaki pénzt csinál. Egy bankártól függjön az én lelkiállapotom?

- Ugye nem azt akarja mondani, hogy egy válság okozta krízishelyzettől teljesen el tudnak vonatkoztatni az emberek a hétköznapok során?
- Nem elvonatkoztatni kell, hanem túllépni rajta. Ha az ember jól megvan önmagával, a nehéz helyzetben is is sokkal derűsebben és erősebben él.

- Ám akkor rengeteg dologról le kell mondania.
- Akár mindenről. Néha az élet a tét.

- Tud-e a társadalom kollektíven közös eszményeket keresni?
- Van egy kínai bölcsesség: a világot nem tudod megváltoztatni, csak magadat. Ha magadat megváltoztatod, akkor családodat is megváltoztathatod, azaz a klánt is, s a klán az egész társadalmat. Fordítva nem működik.

- A mai magyar társadalomban oly mértékű konfliktusok vannak, hogy egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy ez a kínai bölcsesség érvényes lehet.
- Ez mindig érvényes. A világ megváltoztatása mindig a saját szívünknél kezdődik. Más kérdés, hogy ez továbbsugárzik-e.