2011. november 7. hétfő - 01:20 | beküldő: unique

Film. A téma jó. Az idő a pénz: nincs pénz, helyette idővel fizetnek az emberek, mindenért, 25+1 éves kor felett. (25 évükig idő-büntetlenül élhet mindenki, majd kap egy évet, hogy megmutassa, ki is ő.) A szegények gettóba kerülnek s nem szalasztják el a pillanatot, hogy őrültségekbe belemenjenek, szeretetet s jót keresve vagy épp a túlélést kiváltva, a gazdagok meg nem is értékelik a vagyonukat (az időt), sőt unottan dőzsölnek, sőt egyesek 'egy idő' után legszívesebben meghalnának.

A szegényeknek a gettóban naponta újjá kell születni percemberként, s igen, percenként küzdve, bár (nem biztos, hogy) emberként, hisz összesen 1 napjuk van időt szerezni. Ha kell, hát lopnak, s még a munkaadó is meglopja őket, törvények vannak ugyan ... és nincsenek. Míg a gazdagok vesztegetik az időt, bár már nem élvezik, hogy bármit megvehetnek, ők, mint időmilliomosok, hermetikusan elzárva élnek, hisz (idő)vagyonuk veszélyes. Lopnivaló. Több a szegény. OTT is. AKKOR is.

Véleményt - rendesen - megosztó a film: mintha túl korán, vagy túl későn akarna mondani valamit, miközben a cím: In time (s nem azt jelenti, amit a (sharp) on time). A tartalmat s majd a csípős vagy épp értetlen kritikákat olvasva belegondolhat az ember, kinek küldi a rendező ezt a filmet?

Mert az alapötlet MÉGIS több, mint érdekes! Vágyunk eljutni egy idő után az időtlenségbe, az állítólagos boldogságba, más dimenzióba, mennyországba, vagy kinek milyen megfogalmazás tetszik, közben néha elszállva vagy épp igenis földhöz ragadva ... valahol más jelentést is hordoz... elfelejtjük keresni az itt élő, soha nem pótolható földi pillanat szépségét, mi ha elmúlik, vissza már nem hozható. Mert igenis, MOST és ITT a Földön élünk és az élet ajándék. Embernek lenni ajándék! Tudom, istenek vagytok. Gyógyítotok, segítetek, megmentitek a világot, ki haraggal harcol, ki békével, ki tudással, ésszel, ki szívvel, érzésekkel, ki minddel... s ha jobbá válás a szándék, rendben is van a dolog. Aztán a Föld visszahúz. Élnünk kell. Úgy élnünk, hogy méltón halhassunk. Akár újraszületünk, akár nem, hisz ha sikerült is, ha nem, emlékeink zárva maradnak. Édes illatok, ízek, érzések, értések, megmérettetések, kihívások, magunkért, másért. Voltunk már istenek, félistenek, félemberek, senkik (félre ne értsétek), s élvezzük, hogy igenis jó embernek lenni. Időben tudjuk meg, miért. Nem későn, s nem korán.

Mit hoz ki belőlem: Hogyan élnél, mit tennél, ha TUDNÁD, hogy csak 1 napod lenne hátra? Van válaszod? Bakancslista? Mit gondolsz?

Mit hoz ki még? Téged mi tesz gazdaggá, boldoggá? Minek örülnél, úgy igazán?

------
"The love you take is equal to the love you make."- A boldogság ott van, ahova viszed.