2012. szeptember 4. kedd - 22:57 | beküldő: unique

"A tanári pálya minden más pályánál tágasabb, határtalanabb, s mint a Nílus termékeny vize, túlárad saját partjain. A jó tanár nemcsak pedagógus, hanem kertész, filozófus, esztétikus, lélekbúvár, művész és mesterember egy személyben, s nemcsak tudását közvetíti - bár ez sem kevés -, hanem példát ad, jellemet formál, ültet, gyomlál, olt és szemez, mint a kertész, életet visz a könyvekbe, a könyveken keresztül a tanításba, állandó s eleven hidat épít az eszmény és a mindennap, az elvontság és tapasztalás közé" - Gyergyai Albert.

(http://feol.hu/hirek/kis-lelkek-kerteszei-pedagogusokat-dijaztak-1545662)

Ha belegondolok, egy kezemen meg tudom számolni azokat a tanárokat, akik a tekintélyelvű iskolákban rugalmasak maradtak, akik hatottak rám, akik nem bántak velem igazságtalanul, akik figyeltek rám, akik biztattak, ösztönöztek, bátorítottak s szemüket tovább is rajtam tartották, mint előírták. Szem előtt tartották azt is, hogy ne a jegyek határozzanak meg bennünket, hanem annyi nézőpontot mutassanak, láttassanak, amennyi elég ahhoz, hogy önállóan is tudjunk gondolkodni, összefüggéseket meglátni, továbbgondolni s tanulni tanulni, s kihozni belőlünk, kis kaktuszokból a virágot.

3 matektanár, 3 angol tanár. Ja és 3 önismeret tanár. (Nem röhög.)

Hoppá, ez már két kéz. Hál' Istennek.

Naná. Ez van :-))

Emlékszem az óvónénimre, a gyerekeim óvónénijeire, (nagy fiam bölcsis csúcs-gondozónőjére), alsós osztályfőnökükre és nagy, nagy köszönet illeti őket is, sőt.

"Ha a gyerekek kritizálva élnek, megtanulják, milyen megbélyegzettnek lenni.
Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek, megtanulnak veszekedni.
Ha a gyerekek kicsúfolva élnek, megtanulnak szégyenlősnek lenni.
Ha a gyerekek megszégyenítve élnek, megtanulnak bűnösnek lenni.
Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek, megtanulnak türelmesnek lenni.
Ha a gyerekek bátorítva élnek, megtanulnak bizalommal élni.
Ha a gyerekek megdicsérve élnek, megtanulják megbecsülve érezni magukat.
Ha a gyerekek méltóságban élnek, megtanulják az igazságot.
Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat, megtanulnak hinni.
Ha a gyerekek hitelesen élnek, megtanulják, mit jelent szeretni.
Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek, megtanulják megkeresni a szeretetet a világon."

**

A tanárok 11 parancsolata:

Tizenegy parancsolat tanároknak

A jó tanár szereti diákjait, és örül, ha segíthet nekik, megértheti a gondolataikat és érzéseiket. Kell, hogy

1. Emlékezzen a diákjaira, hiszen ők mérik a sikereit.

2. Legyen szerény, hiszen csak az az erénye fontos, amelyek a diákjait segíti.

3. Ismerje a tanítás egészét, és lehetőleg olyan távoli célt mutasson a tanítványainak, amit ketten egyáltalán látni képesek.

4. Fogadja el olyannak a tanítványát, amilyen, és fejlessze annyira, amennyire csak tudja. A tanítványt az esze vezérli, de a szíve hajtja, ezért hát panaszkodni kár, és figyelmen kívül hagyni a motivációit, eleve kudarc.

5. Mutassa meg a diáknak a tények világát, hogy felkeltse érdeklődését, az elmélet világát, hogy megértse azt, és a kettőt együtt, hogy egymást megvilágítsák.

6. Kösse az új gondolatokat meglevő ismeretekhez, hiszen csak így tanulhatjuk meg őket. Mindig az ismerttől haladjunk az ismeretlen felé.

7. Ismételjen és ismételjen, de sose ugyanazt, minden gondolatot háromszor vizsgáljon meg, három különböző nézőpontból.

8. Dolgoztassa a diákot, hiszen a munkára még mindig emlékszünk,
mikor már a szavakat rég elfeledtük. A hallás nem sokat ér, a látás már kicsit jobb, de a cselekvés a legjobb.

9. Hadd kutasson a diák, vezesse a tanár önálló felfedezésekre. Ezek lesznek tudásának legfényesebb gyémántjai.

10. Legyen világos, szabatos és nyugodt, hiszen egész munkája haszontalan, ha nem tudja az érdeklődést felkelteni.

11. Ismerje kimerítően azt, amit tanít, és azt is, hová vezet, hogy lebilincselően és lelkesen beszélhessen róla.

Matematikai Lapok, 27. évfolyam (1976-1979), 202. oldal