... minikurzus 8900 helyett most kivételesen ingyenesen... feliratkoztam... klikkeltem párat, mire a lényeghez odajutottam... kíváncsi vagyok, vajon ritocskához és dolcerinához képest milyen új infók jönnek..

megjött az első emil, íme:

"Mottó: Nem mindig különlegesek azok a nők, akikért a férfiak képesek hegyeket megmozgatni

De nem ám!

A férfiakat leginkább azok a nők vonzzák, akiknek van méltóságuk. Nem csúsznak-másznak a fickó előtt. Van tartásuk.

Ha a pasi tiszteletlenül bánik velük, akkor nem félnek helyretenni. Nem félnek attól, hogy elvesztik a pasi kegyeit és érdeklődését. Nem félnek attól, hogy magányosak maradnak.

És egy kicsit közömbösek, hűvösek a férfival szemben. Nagyon kedvesek, bájosak, de nem esnek hasra attól, ha kapnak egy csokor virágot. Nem ugranak minden füttyre. Nem adják fel az életük irányítását akkor sem, ha ők a pasival már egy párnak számítanak.

Mindemellett van bennük egy kis titokzatosság. Sosem lehet őket teljesen kiismerni, sosem nyitott könyv az életük a pasijuk előtt.

A jó hír az, hogy amit ők tudnak, azt Te is tudhatod. Megtanulható.

Képes vagy arra, hogy mágnesként vonzzad magadhoz a férfiakat.

Akkor is, ha nem vagy már egy mai csirke. Akkor is, ha sosem voltál szép. Akkor is, ha duci és görbelábú vagy. Akkor is, ha most egy rakás szerencsétlenségnek érzed magadat. Még akkor is, ha se főzni nem tudsz, se a szexben nem vagy túl járatos.

Mert nem ezek számítanak."

Na eddig tetszik. Ezt tényleg megtapasztaltam. Egyszerűen a flörtölő, vidám, nyitott nők hamarabb találnak társra. A szép és okos nőktől, ha zártak és besavanyodnak, menekülnek a pasik. Ahogy a törött szemű, tapadó, 'ments meg, szeress' lányoktól is. Sajna mindet eljátszottam. Már másképp tenném. Még akkor is, ha tudom, hogy a szerelem erősebb, mint a büszkeség, és időnként bele-belecsúszunk a lábtörlőségbe... de aztán tessék újra önmagát valamire tartó, becsülő, tisztelő, szerető nő lenni. :-))

Önszerető... nem félreérteni... :-)))

Baromi nehéz ez az önbecsület dolog... bár... azért érdemes gyúrni rá. Sőt.

Innen már lenne hozzáfűzni valóm...

"A jó hír, hogy megspórolhatsz magadnak pár év keserves tapasztalatszerzést, és sok-sok szenvedést.

Saját kárán tanul az okos, a még okosabb pedig más kárán (más tapasztalataiból)."

Én más vagyok. Amíg meg nem éltem, meg nem értettem, mögé nem néztem, miért ezt kaptam... addig nem is tudtam boldog kapcsolatban élni. Ha dilis-hisztis voltam, dilis-hisztis pasit vonzottam. Sajnos a magam kárán tanulok. De inkább nem is sajnos. Jó ez így. Mondhatnám irodalmian, a tapasztalásaim visznek előre. Hisz minden hibánk egy tapasztalással tesz gazdagabbá. Aztán majd egyre kevesebbet hibázunk. A végén már el sem várunk a másiktól semmit, csak úgy szeretjük s azért, amilyen.

Magunkból tudunk először ehhez igazán meríteni. Netán merülni. Inkább egyedül, mint egy szar kapcsolatban. Felvállalva a magányt. Tudom, hogy most követ hajigáltok rám.

De az érzelmi vagy anyagi zsarolást nem viselem könnyen. Próbálom hát magam ezektől függetleníteni. Erre jó a Titok. Vagy nagyanyám aranyköpései, vagy a régi nagyok jó kis lényeglátó éles életlátásai. Kinek mi akad útjába... :-))

Hogy végre én magam is azt tehessem, amit egy belsőleg szabad ember. Szerelemmel szeret. Mindent. Játszani, élni, munkát, párt, helyeket, világot.

Érdekes, hogy azokon a helyeken, ahol nagy a szegénység, több belül szabad ember él. Láttam már vigyorogni vézna kisfiút a száraz sztyeppén. Kéz nélküli kislányt tolókocsiban, aki azt mondta, boldog vagyok. Vajon mi a titkuk?

Talán elfogadják, hogy itt és most élnek. Megragadják a pillanatot és igyekeznek minden rosszban a jót látni, sőt, jól érezni magukat a bőrükben. Megbecsülik, amijük van. A semmi az övék. És mégis minden.

Na hogy a fenébe jutottam el idáig már megint?

Édes szabadság. Szeretem.

Őt is. Mintha bennem élne. Bár néha érzem egyedül még magam. De egyre kevesebbszer. Adj uram türelmet, de azonnal!

:-))